Fáraókutya
Fáraókutya
(Pharaoh Hound, Kelb tal Fenek). Egyiptomi eredetű: egyes példányait föníciai hajósok vitték magukkal Máltára, ahol nemzeti kutyaként tartják számon, holott az egyiptomi kultúra nem egy állatábrázolása (épületfrízek Kr. e. 4400-ból, szobrocskák, díszítmények stb.) bizonyítja, hogy ez a gyors lábú vadászeb valaha a fáraók kedvence volt. Származásának bizonyítéka az az óegyiptomi feketére festett arany, alabástrom, obszidián és ezüst díszítésű faszobrocska, amely Tutenkamon fáraót ábrázolja Anubis kutya alakjában - átváltozásai során.
Az » agarakhoz tartozik, felépítése leginkább napjaink ibizai agaráéra emlékeztet. Közepes termetű, rendkívül rugalmas, gyors állat; körvonalai szögletesek, mozgása szabad, könnyed; igen értelmes, barátságos, kedves és játékos, egyúttal éber és aktív.
Feje hosszú, elhegyesedő, aránylag széles koponyával, csaknem stop (» Arcorri hajlás) nélkül. Füle nagy, széles, felálló. Szeme kicsi, borostyán v. világosbarna színű. Mellkasa keskeny, háta egyenes, ágyéka izmos. Farkát \ visszahajlítja, ha figyel, olykor magasan tartja. Végtagjai párhuzamosak, hosszúak, erősek, izmosak. Szőrzete rövid, fényes, finom; színe fehér, rőt v. sárga, vörös, egyenlőtlenül elosztott foltokkal v. pontokkal. A kanok marmagassága 63-70, a szukáké 57-66 cm; testtömege 27-30 kg.
Fáraókutya
