Ízlelés.
Ízlelés.
A szájüregben (a nyelven, az ínyen és a gégefőn) levő érzékelősejtek (receptorok) ingerületéből létrejövő érzékelés. Az emlősök osztályában az embernek, a kutyának, továbbá a macskának vannak a legfejlettebb ízlelő szervei.
A kutya - és minden emlős - szájüregében az ízlelőbimbók mirigyekkel állnak kapcsolatban, és ezek váladéka az íz szempontjából számba jöhető anyagok feloldására szolgál.
Négy alapíz különböztethető meg: a keserű, az édes, a savanyú és a sós. Azt már bebizonyították, hogy az ízlelő idegek az érzékeltnél sokkal kevesebb információt továbbítanak az agynak; ezért nehéz meghatározni, hogy milyen szerepet játszik az ~ a táplálkozásban, mert más érzetek (pl. a » szaglás) is lényeges tényezői a tápanyagfelvételnek. A szaglás szerepe egyébként a kutyánál jelentkezik a legnyomatékosabban, köztudott, hogy az eb érzékeny orrával előbb mindent megszagol, s ha az étel nem tetszik neki, akkor rögtön otthagyja, bele sem kóstol. Azt azonban nehéz eldönteni, hogy a kutya elsődlegesen íz- v. szagingerekre reagál-e, amelyek az evés alkalmával egyidejűleg jelentkeznek. Megállapították viszont, hogy az állat néha sajátosan válaszol olyan ételfajtákra és orvosságokra, amelyeket az emberi ~ erősnek tart. Ez jelzi, hogy a kutya az ízekre nem minden esetben reagál úgy, mint az ember. Nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy egyes dolgok, amelyek az ember számára szagtalanok, ténylegesen megfelelő mennyiségű szagos alkotó részt tartalmaznak ahhoz, hogy a kiváló szimatú kutya észlelje.
Az ~hez a szilárd, folyékony v. légnemű anyagnak fel kell oldódnia a nyálban, hogy az íz beivódhasson a nyelvszemölcsökbe. Ehhez nagyfokú nyálképződésre van szükség; ez a kutyákra nagyon jellemző reflexszerű nyáladzás szemmel is jól megfigyelhető.
A megfigyelések szerint a kutyának igen gyors az ízérzékelése. A kedvére való falatokat azonnal lenyeli, nem úgy, mint az ember, aki minél finomabb a falat, annál lassabban, komótosabban ízlelgeti, vagy a macska, amely ugyancsak lassan fogyasztja el a nyalánkságot. Nem lehet tudni, hogy a kutyának ez a tulajdonsága nem árulkodik-e fejlettebb ízlelésről.
A kutya ált. megeszi az erősen sós ételeket is. Az étel illata ilyen esetben valószínűleg fontosabb tényező a számára, mint az íze. A különféle ételek szaga, nedvességtartalma és hőmérséklete mind hozzájárul az ízletességhez. Azt, hogy mit kedvel a kutya, valószínűleg veleszületett tulajdonságai határozzák meg. Mindenesetre ha válogathat, a macskához hasonlóan világosan kimutatja tetszését v. undorát. Ált. megkülönböztetett figyelmet fordít a húsra v. a fűszeres pástétomokra; kedvencei közé tartozik a máj, az egyéb belsőségek, a csirkehús, sőt a hagyma és a fokhagyma is. A macskával ellentétben nemcsak a friss húst kedveli, hanem a kissé romló darabokat, ezzel egyes szakértők szerint D-vitamin hiányát próbálja pótolni.
A kutyának - legalábbis emberi ízlés szerint - néha furcsa az ízlése, megeszi a hulladékhalmok bomló ételdarabjait, a dögtől sem riad vissza, és olykor elfogyasztja az állati - és főleg emberi - ürüléket. Gyakran minden megkülönböztetés és veszély nélkül iszik a szennyes és bűzös pocsolyából csakúgy, mint a friss, tiszta vizű forrásból. Keleten, mint köztudomású, a » páriakutyák - de mindenütt a világon a rosszul tartott kutyák -, amelyeknek csak félig-meddig van v. egyáltalán nincs gazdájuk, még ma is a kiszórt szemétből táplálkoznak. Kutyáink néha megeszik a fát, a rongyot, a köveket; fogyaszthatnak homokot, mindenféle szemetet (» Perverz étvágy). Ez a jelenség jelezheti azt, hogy így pótolja pl. ásványi sókban szegény étrendjét v. vagy valamilyen viselkedészavarról van szó.
A kutya válogathat, világosan kimutathatja tetszését v. undorát; ezt azért jó tudni, mert nem nehéz a kutyát elkényeztetni, ha mindig olyan élelmet kap, amelyet a legjobban szeret. Alapos kiéheztetés után azonban bizonnyal jó étvággyal megeszi azt az ételt is, amihez addig hozzá sem nyúlt.
