Közlekedés és viselkedés.
Közlekedés és viselkedés.
A kutyát érzékszervei alkalmassá teszik arra, hogy a nagyvárosi forgalomban viszonylag veszélytelenül közlekedjen. Bár elsősorban "szagló állat", látó- és hallóérzéke megfelelő a nagyvárosi élettérben való biztos tájékozódáshoz; képes a járművek sebességének, mozgásának helyes felbecsülésére; ez nem is csoda, mert ősei zsákmányszerző ragadozók, amelyeknél a mozgó tárgyakra (helyesebben élőlényekre) való pontos és gyors reagálás létfontosságú. A kutyának az emberhez képest gyengébb teljesítményű látóérzékét messzemenően kiegyenlíti lényegesen jobb akusztikai, helyzetmeghatározó képessége.
Egyes kutatók szerint a kutya a mozdulatlan tárgyat körülbelül 500 m-es távolságról képes felismerni; ez a távolság azonban jelentősen megnövekedik, ha az adott tárgyról akusztikai és kozmikus ingerek indulnak ki (zajt kelt és szaga van), ill. ha mozog. Az eb természetes környezetében nem idegenek az olyan gyorsan mozgó nagy tárgyak, amelyekre gyorsan kell reagálni.
A fiatal kutyákban minden ismert és ismeretlen mozgó tárgy bizonyos meghatározott viselkedést idéz elő (kíváncsiság, felderítő magatartás). A fiatal eb a mozgó tárggyal nagy érdeklődéssel foglalkozik, tapasztalatokat gyűjt; a szerzett benyomás lehet felejthetetlen és el is múlhat. Ált. azok az állatok, amelyeknek egy meghatározott gépkocsival már volt valamilyen élményük, ha baleset éri őket, viselkedésüket ált. nem csupán a szóban forgó járművel szemben változtatják meg, hanem egészen más alakú és motorzajú gépkocsikkal szemben is. Annak ellenére, hogy egyes gépkocsikat (pl. gazdájuk autóját) nagyon jól megkülönböztetnek a többitől, egy baleset után minden járműtől félnek. Ebből következik, hogy képesek bizonyos általánosításra.
Az a fiatal kutya, amely játékosan átfut a gépkocsi előtt, megijed és megfutamodik, ha rátülkölnek. Az utcán figyelmetlenül álldogáló idősebb ebek is megijeszthetők ily módon. A hirtelen, erős zaj menekülő viselkedést vált ki, ami veleszületett magatartásforma. Ezzel szemben vannak olyan kutyák - az ún. ellenálló kutyák -, amelyek nem riadnak meg a hirtelen zajtól, ill. inkább támadással reagálnak. Elképzelhető, hogy ezeknél az állatoknál a háziasítással összefüggő ösztöncsökkenésről van szó, amelyre a kutyatenyésztők és -kiképzők mesterséges kiválasztással és tudatos neveléssel törekedtek. Az ilyen ebeket a járművek figyelembevételére más eszközökkel kell megtanítani, nehogy balesetből kelljen tapasztalatot szerezniük.
Megfigyelték, hogy egy bizonyos jármű aszerint, hogy pillanatnyilag milyen zajt kelt, különféle reakciókat válthat ki a kutyából. Az álló helyzetben levő gépkocsi az állat számára csak a környezethez tartozó tárgy; ha lassan halad, játékszer, amely "együttfutásra" késztet; ha gyorsan, nagy zajjal megy, ellenség" és megfélemlít, ill. menekülő viselkedésre serkent. Gazdája gépkocsiját a kutya büszkén őrzi. Ha a kocsival az ebet többször kirándulásra, kellemes erdei sétára vitték, a várható kellemes élmények miatt, az állat farkcsóválva, önként próbál benne helyet foglalni.
Az évszak, az időjárás, a napszak és a világítás, úgy tűnik, nincs különösebb hatással az állat viselkedésére. A forgalomsűrűségnek már nagyobb a jelentősége; sok kutya rendkívül zajérzékeny, és a forgalmas főútvonalakon sokkal óvatosabb, engedelmesebb, mint a mellékutcákban. A legtipikusabb és a legveszélyesebb "a másik kutya a közelben" helyzet. Az ebek nagy része ugyanis a fajtárssal való találkozásnak egyszerűen nem tud ellenállni. Ismerős személyek a túloldalon; labdázó gyerekek; madarak és macskák megpillantása mind-mind ugyancsak életveszélyes felhívást jelentenek a póráz nélkül közlekedő kutyának, hogy átfusson az úttesten.
Az állat magatartását a forgalomban sok minden befolyásolja: tulajdonságai, tapasztalatai, a mindenkori konkrét helyzet ingererőssége, ill. zavarmentessége. Nem mutatható ki, hogy a viselkedéskülönbségek a származással, a nemmel és a korral összefüggenének. Az ún. forgalombiztos ebek érzékszerveinek teljesítőképessége ált. nem nagyobb, mint a forgalomra alkalmatlan kutyáké. A közlekedéssel szembeni helyes reakciók a veleszületett és megtanult tényezőkből eredő központi idegrendszeri asszociációknak tulajdoníthatók.
