Küllembírálat.
Küllembírálat.
A ~ban azt vizsgálják, hogy a szóban forgó eb külleme mennyire közelíti meg az ideális megjelenést, a fajtastandard előírásait.
Ált. két alapvető helyzetben történik: amikor a kutya áll, és amikor mozog. A bírálandó ebet mindkét esetben elölről, oldalról és hátulról szemléli a bíró. A bírálat módszertanilag két alapvető szempont szerint zajlik: az egyik az analizálás, amikor az egyes testtájakat részletesen és egymástól függetlenül bírálják, a másik pedig a szintetizálás, amikor az összbenyomást vizsgálják.
Elölről szemügyre veszi a bíró a fejet, a szemeket, az orrhátat, a homlok domborulatát és szélességét, a metszőfogak harapását, a füleket, a dongásságot, valamint a mellső végtagok állását. Oldalról bírálják a típust, a testarányosságot (fej, törzs és végtagok), a hátvonal lefutását, a mellkas mélységét, a végtagok szögellését és izmosságát, továbbá a fülek tűzését, a far alakulását, a faroktartást.
Hátulról látható a hát- és az ágyékszélesség, a váll kötése, a mellkas dongássága, a far szélessége, a farok tűzése, valamint a hátulsó végtagok állása. Ugyancsak ebben a helyzetben bírálható el az állat kondíciója is.
Ami az ált. megállapításokat illeti: a kutya nemessége alatt a kutya elegáns megjelenését értik, a nyak vonalának szép rajzolatát, a fej jellegzetes formáját, a hasvonal ívét, a plasztikus izomzatot, a rugalmas bőrt, a kemény, nemes állást, a tiszta színeket és a szőrzet minőségét.
A legtöbb figyelmet a fej bírálatára fordítják, mert a fajtajelleget mindig a fej juttatja leginkább kifejezésre; elbírálásának legfontosabb követelménye is az, hogy minden tekintetben megfeleljen a fajtajellegnek. A fejen tükröződik továbbá a másodlagos ivarjelleg, a vérmérséklet is.
A kutya feje lehet goromba, burkolt v. finom. Goromba v. burkolt abban az esetben, ha durva csontozatú, vastag és túlzott a bőr alatti kötőszövet. A szuka feje mindig finomabb, mint a kané, a durva fejű szuka "kanos fejű" jelzőt kap. A fajtára leginkább jellemző a testtömegekkel megfelelő arányban álló fejforma, a nemes fej; a finom fej túlságosan e keskenyedik; a kanok túl finom fejét "szukás fejnek" nevezik.
Oldalnézetben a fej lehet hosszú v. rövid; a domború orrhátat kosorrnak, a horpadt orrhátat csukaorrnak nevezik (mindkét tulajdonság öröklődik). A fej felülről nézve lehet kerek, ovális, hasáb v. ék alakú. A fülek lehetnek jól, ill. alul v. felül, valamint magasan v. oldalt tűzöttek; helyzetük szerint felállók, megtörtek v. lelógnak, nagyságuk szerint kicsik, középnagyok v. nagyok; vastagságuk szerint vastagok, húsosak v. vékonyak. A fülek állása, még inkább mozgékonysága a kutya éberségére, vérmérsékletére, nem utolsósorban intelligenciájára enged következtetni; a félénken hátracsapott fül pl. rosszindulatra vall.
A szem akkor szabályos, ha alakja, nagysága, elhelyeződése és színe jellemző a fajtára, ezenkívül arányos nagyságú a fejjel. Hiba a kidülledő ökörszem v. a mélyen benn ülő, apró disznószem.
A fogazat mindenekelőtt legyen teljes és szabályos.
A nyak és a tarkó elbírálásakor vizsgálják az illesztés szögét és irányát, az arányosságot, továbbá azt, hogy megfelelően izmos és hosszú legyen. A pásztorkutyáknál ált. hiba a hosszú nyak, az agaraknál kívánatos, a vizsláknál csak megengedett. Ha a nyak nem eléggé izmos, deszkanyaknak nevezzük; ellentéte a rövid és vastag disznónyak; mindkettő hiba.
A testalkat bírálata legalább olyan fontos, mint a fejé. Ez a bírálat nem könnyű, már csak azért sem, mert megköveteli a jó testalkat anatómiájának és hibáinak ismeretét. Az alkatot álló helyzetben és mozgás közben egyaránt vizsgálják.
A legtöbb kutya gyors, kitartó futó. Mindkét tulajdonság előfeltétele a jó csontváz, az erőteljes izomzat és szalagok (inak), a szabályos elülső és hátulsó rész, valamint az izmos hát és ágyék. A mellkasnak elegendő helyet kell adnia az intenzívebben dolgozó szív és tüdő számára, ezért jó, ha mély és dongás. A sekély mellkas főleg az idős állatnál hiba, fiatalabb korban viszont a fejlődés velejárója. Mindkét esetben "levegős" az eb, mert ilyenkor úgy tűnik, mintha túl hosszú lába lenne. A dongásság és mélység mellett lényeges tényező a mellkas hosszúsága is. A rövid és túl széles mellkas oroszlánszügyszerű, ami hiba. Ugyancsak hiba, ha a mellkas, a lapocka és a könyök mögött hirtelen belapul; ilyenkor üres szívtájékról beszélünk.
A szügy akkor szabályos, ha széles mellkas, jól fejlett, izmos váll alkotja. Hiba a keskeny szügy és bizonyos fajtáknál a kakasmell is. A törzs bírálatánál lényeges szempont a gerincvonal kiemelkedő részének, a marnak az izmossága, valamint magassága. A rövid, de magas mar púpos háttal, az izomszegény hát pedig éles marral jár. Ha a mar a lapockák közé süllyed, süppedt marról beszélünk; a süppedt mar és a laza lapocka főleg fiatal állatokon fordul elő, éppen ezért nem annyira súlyos hiba, mert megfelelő mozgatással, futtatással, vagyis az izmok fejlesztésével javítható.
A hátvonal bírálata során szemügyre veszik annak vonalát, erősségét, rövidségét, izmosságát. Minél feszesebb az összeköttetés a csigolyák között, annál szebb a hát. A hosszú v. nyerges hát a test tántorgását (himbálózását) okozhatja, gyengíti az előremozgást. Ellentéte a pontyhát, amely felfelé púposodik. Ezek a hibák ált. a kutya gyengeségének a jelei, csökkentik az állat teljesítőképességét.
Az ágyékra hasonló törvényszerűségek vonatkoznak, mint a hátra; hossza, szélessége és izmossága alkotja az állat kötését. Ha jó kötésű az állat, akkor ágyéka rövid, széles és izmos. A hosszú, keskeny, hajlott v. rosszul kötött ágyék hiba.
A far akkor szabályos, ha arányosan hosszú és széles, izmos, enyhén lejt a faroktő felé. Hiba a csapott, valamint a túlnőtt far, amelynek magassága meghaladja a marmagasságot. Ez utóbbi, ha fiatal állatról van szó, nem minősül hibának.
A farok tartása, hosszúsága, tűzése, ívelése, valamint szőrzete szoros tartozéka a fajtajelleg elbírálásának. Hiba a magasan és mélyen tűzött farok, amely rendszerint nemkívánatos faralakulással jár együtt. A mélyen tűzött farok a csapott far jellemzője.
A végtagokat elölről, hátulról és oldalról bírálják. Elölről a mellső lábak legyenek egyenesek, párhuzamosak, a talajra merőlegesek, hogy könnyen mozoghassanak, akár az inga (» Hátulsóvégtag-állások, » Mellsővégtag-állások).
A hibás lábfejek nehezítik a járást. Poros v. puha talajon hosszú ideig tartó járás okozza az ujjak szétállását (laza mancs). A laza szalagok következtében a mancsok túlságosan előreállnak. A kutyát sokat kell kemény talajon futtatni, mozgatni, hogy macskaszerű, jól zárt lábfeje legyen, kemény talpakkal.
A bírálat során különös figyelmet szentelnek a mozgásnak, az állat járásának. Annak az ebnek, amelyiknek "jól szögellt" az eleje és a hátulsó része, erőteljes a háta, izmos az ágyéka, járása térölelő, rugalmas. Járás közben a hátnak és a hátulsó résznek nyugalomban kell maradnia. A rossz ágyékú kutya imbolyog, járása bizonytalan. Ezek a hibák lépésben és ügetésben jobban észlelhetők, mint vágtában, mert a vágta meglehetősen elrejti a hibákat. A legkönnyedebb vágtájú és a leggyorsabb a minden részében tökéletesen felépített kutya; az elülső és a hátulsó rész mozgása erőteljes, az állat a mozgásban nem fárad el.
Foxterierek összevetése a ringben
A kutya hátvonalát is bírálják
