Schipperke.
Schipperke.
Belga fajta, ill. a standard és az elnevezés belga eredetű, a kutya származása viszont kérdéses. A kinológiai szakkönyvek ált. megemlítik, hogy 1700 előtt Belgiumban a cipőkészítők és más kézművesek körében elterjedt az a szokás, hogy egyes vasárnapokon felvonultatták fekete, farok nélküli kutyáikat, amelyek mesterien kidolgozott, díszes nyakörvet viseltek. Ezeket az ebeket spiccnek nevezték, s ez elvezet ahhoz a feltételezéshez, mely szerint a spiccek családjába tartozik. Egy másik elmélet szerint azonban egy kipusztult belgajuhászkutya-féle leszármazottja. Mindenesetre 1880-ra, az első belga kutyakiállítás idejére a ~ már kialakult és ismert fajta volt. Gyakran felbukkant a Belgium és Hollandia szinte megszámlálhatatlan csatornáján közlekedő bárkákon, hajókon, de alkalmazták ház körüli ebnek is.
Feje hasonlít a rókáéhoz, szeme sötétbarna, ovális, füle kicsi, felálló, háromszög alakú, mozgékony. Teste rövid és zömök, mellkasa széles és mély, háta egyenes, vízszintes. Végtagjai tökéletesen egyenesek, finom csontozatúak. Farka hiányzik. Szőrzete bőséges, kemény; egészen rövid a fülén, a fején, a végtagok elülső oldalán, valamint a törzsön de hosszabb a nyak körül; a fül külső élétől kezdve sörényt és mellfodrot alkot; hosszú a mellső végtagok között, valamint a combok hátulsó oldalán, ahol nadrágszerűen alakul. Színe fekete, minden fehér szőrszál nélkül. Három nagyságban tenyésztik: a kicsi 3-4, a középnagyságú 4-5, a nagy 5-9 kg-os, marmagassága 25-33 cm.
Schipperke
