Táplálék-felvételi viselkedés.

Teljes szövegű keresés

Táplálék-felvételi viselkedés.
A kutya étkezési szokásai, magatartása; lényegében azonos a farkaséval, a farkast és a vadkutyát az orra vezeti el a táplálékhoz. A kutya csak nagy ritkán aggódik az élelme miatt, mert élete biztonságos, gazdája gondoskodik eleségéről, de mindig szívesen fogad valamilyen külön ételt, amit megtalálhat az orrával az udvarban, a szántóföldön v. a lakásban. A viszonylag nagyobb szabadságban élő, sokat csavargó, egymást követő kutyák a különböző visszamaradt szagokból értesülnek arról, hogy mit ettek az előzők, és a nyomok után megtalálhatják azt a helyet, ahol esetleg még találnak élelmet.
Táplálkozás közben a kutya - akárcsak a farkas - farkát lefelé lógatva áll, és nyelvével lefetyeli a folyékony ételt v. a vizet, közben meglehetősen nagy zajt csap. Hasonló a sűrűbb élelem fogyasztása is: az étel egy részét alsó és felső fogsora közé szorítja, majd elengedi, közben fejét lefelé lökve hirtelen utánakap, szája hátulsó részébe továbbítja, majd gyorsan lenyeli. A csontokat és a nagyobb húsdarabokat hason fekvő helyzetben, két mellső mancsa között tartva, szemfogával darabokat szaggat ki belőle, majd zápfogával szétrágja.
A farkasok az odújuk környékén rendszerint elássák a zsákmánymaradékot, hideg időben így menthetik meg a táplálékot a madaraktól v. más dögevőktől. Ez az ösztönös viselkedés sok kutyán megfigyelhető. A kimondottan éhes kutya azonban ált. nem ássa el eledelét. Ez a bizonyos elrejtési reakció mindaddig nem működik, amíg a kutya nem evett eleget. Megtörténhet, hogy az állat - ha egyszerre több csontot is kap - nagy részüket v. akár valamennyit elrejti, még akkor is, ha esetleg órák óta nem evett.
Érdekes megfigyelni, hogyan viselkedik a csontot v. más könnyen vihető táplálékot elrejtő kutya. Nagyon jellegzetes a testtartása, a mozgása, minden mozdulata. Lassan szájába veszi a csontot és óvatosan, merev, de nem határozottan fölfelé mutató farokkal, elindul; mozgása céltudatosnak látszik, bár semmiféle meghatározott hely irányába nem halad. Ugyanakkor bizonyos harcias kedélyállapotba is kerül, s ennek megfelelően ún. önmutogató testtartást vesz fel.
Az elrejtés ált. több mozzanatból áll. Az első a megfelelő hely keresése; ez rendszerint félreeső, puha talajú terep, ahol a legkönnyebb gödröt ásni. A lakáson belül a szobakutya ezt a tevékenységet a legmeglepőbb és legkevésbé megfelelő helyeken igyekszik végrehajtani, pl. a szekrény és a fal közé, a kárpitozott bútorok sarkaiba próbálja elrejteni az élelmét. Ezért a viselkedésért nem szabad hibáztatni; öröklött ősi » ösztönök dolgoznak benne, amelyeket nem tud normálisan kielégíteni.
Szerencsésebbek azok az ebek, amelyek kertben, udvarban, tanyán élnek. Nagyjából a fejükkel azonos méretű gödröt ásnak a földbe, és abba helyezik el a táplálékot. Ásás közben a kérdéses ételdarab - amely legtöbbször csont - közvetlenül a kutya mellső lábai mellett fekszik, hogy még ilyenkor is szemmel tarthassa. Amikor a gödör elkészült, a kutya a csontot az orrával belelöki, majd belegyömöszöli a lyukba. Ezután néhányszor a csonthoz érinti az orrát: nyomogatja, elrendezi, majd a felkapart földet az orrával a csontra tolja és elegyengeti, hogy az ásás nyomai alig áthatók.
A kutya ált. őrzi az elásott csontot; úgy fekszik, hogy a feje az elrejtett csonthoz közel van, orra azonban más irányba mutat, mint a rejtekhely, mégpedig azért, mert nem akarja, hogy az elrejtett táplálék helyét más kutyák számára nyilvánvalóvá tegye. Ezt akkor is így teszi, ha nincsenek kutyák a közelben, hiszen öröklött, ősi ösztönök irányítják mozdulatait, tevékenységét.
A kutya napokig, hetekig v. akár hónapokig is visszaemlékezik, hogy hol ásta el a táplálékát. Játékos kedvében v. ha éhes - de gyakran féltékenységből is, ha másik kutya tűnik fel az elrejtett táplálék környékén -, előássa a zsákmányt, és enni kezdi. Az is előfordul, hogy csak azért ássa elő, hogy nyomban máshová vigye és ismét elrejtse.
A vadon élő állatok ~ét az élelembőség és az éhínség felváltva irányítja. Ennek a két végletnek a nyomai egészen napjainkig megtalálhatók a kutyában is. A legtöbb eb, ha nagy mennyiségű ételhez jut, az egészet befalja. Ha az állat annyit ehet, amennyi csak belefér, elhízik. Ennek ellenére akadnak olyan állatok, amelyek öreg korig megőrzik normális kondíciójukat.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages