KIRÁLYOK ÉS KUTYÁK
KIRÁLYOK ÉS KUTYÁK
A vadászat fénykora kétségtelenül a középkor volt. Az uralkodók és a főurak hatalmas személyzetet, sok száz kutyát tartottak, s fényűző falkavadászatokat rendeztek nagy vendégsereg részvételével, pazar lakomákkal, víg mulatságokkal egybekötve. A francia nagyuraknak volt például a világon először kiképzett kutyafalkájuk. Egy 719-ből, Martel Károly frank király idejéből származó rendelet kilátásba helyezte: ha valaki akár véletlenül is megöl egy királyi, illetve főúri falkából származó kutyát, 40-50 sol büntetést fizet - egész kis vagyont! Ez a vadászszenvedély - amelynek az 1789-es francia forradalomig persze csak a nemesek hódolhattak - egész sor kutyafajta létrejöttét eredményezte. Ettől kezdve egyébként az ember és a kutya barátsága az eltorzult érzelmek felé tolódott el, és olykor bizony elég furcsa dolgokat produkált. Montmorency báró például kutyaérdemrendet alapított, amellyel a vadászatokon különösen kitűnt ebek bátorságát és ügyességét jutalmazta. A norvégok 1020-ban királlyá koronáztak egy Suoning névre hallgató vadászebet. A "kutyakirály" kurtizánoktól, tanácsadóktól, őröktől körülvéve élt, erkélyről üdvözölte a népét, s joga volt a nyilvános fürdők látogatására is...
I. Péter orosz cár (1689-től 1725-ig uralkodott) szenvedélyes vadász volt. Amikor kedvenc vadászkutyái - Tirán és Lizetta - kimúltak, kitömette és halála napjáig dolgozószobájában tartotta derék ebeit. III. Henrik francia király kedvenc vadászkutyáira százezer dukátot költött! Nagy Frigyes porosz király a legnagyobb szabadságot engedte meg vadászkutyáinak a Sans-souci palota szalonjaiban és parkjában. Amikor pedig egyikük valamelyik ütközetben "fogságba esett", a király tárgyalásokba bocsátkozott az ellenséggel, hogy adják vissza kedvencét - természetesen bőséges ellenszolgáltatás fejében.
Ez idő tájt egyébként különösen Angliában volt nagy divat a kutyatenyésztés. Ránk maradt rajzokból, írásokból tudjuk, hogy az angol főurak milyen gondosan ügyeltek kutyájuk fajtatisztaságára. Olyan kenneleket készítettek, amelyek bizony minden tekintetben felülmúlták a kutyákat gondozó szolgák lakásait... Király rendelet mondta ki például, hogy a kennelépületek délre nézzenek, kövezzék ki azokat, legyen tűzhelyük és kéményük, az ebek alatt a szalmát naponta cseréljék, és egy szolga állandóan tartózkodjon a közelben, nehogy a kutyák összeverekedjenek.
A szinte megszámlálhatatlan vadászható állatfajra és azok egymástól igencsak eltérő élet- és viselkedésformáira való tekintettel, az ember egyébként már meglehetősen régen elkezdte a különféle típusú vadászebek kialakítását. A speciális kiképzés, valamint a kutya teljesítménye iránti megnövekedett követelmények következtében a kutyafajták száma alaposan megszaporodott, sőt egészen különleges fajtákat is kitenyésztettek egy-egy vad, illetve vadászati mód számára. Jó példa erre a norvég sarki kutya (elkhond), amely eredetileg az Északi-sarkon élt és "dolgozott"... Nos, ezzel a tipikusan spicc jellegű kutyával jávorszarvasra vadásznak Skandináviában, különösen Norvégiában. A jávorszarvas hatalmas, esetlen állat, ha sarokba szorítják, nem lebecsülendő ellenfél! A norvég sarki kutyát éppen ezért gondos kiképzésben részesítik. Először is azt kell megtanulnia, hogy felkutassa a vad tartózkodási helyét, majd azt, hogy halk ugatással jelezze a jávorszarvas közelségét. Következő feladata a vad becserkészése. Heves ugatással, színlelt támadással addig ingerli a jávorszarvast, amíg az nekimegy, mire a kutya lőtávolságon belülre csalogatja.
Egyszóval a kutyafajták száma egyre bővült. A legtöbb ebet a szárazföldi vagy a vízi munkára használták, kisebb részüket pedig a "föld alatt", róka, borz vagy üregi nyúl váraiban, odújaiban, hogy ezek lakóit megfojtsák, és odavigyék a vadászhoz, vagy legalábbis a puska csöve elé hajtsák.
A különböző vadászkutyafajták tehát aszerint alakultak ki, illetve tenyésztették ki őket, hogy milyen vadra és milyen terepen kívánták használni ezeket az ebeket. Így specializálódtak nagyvadra, apróvadra, dúvadra és különleges vadászati módokra. Valamennyiükről nem tudunk megemlékezni, csupán néhány fontos fajtát, illetve fajtacsoportot mutathatunk be...
Bassetfalka
