SOKOLDALÚ ARISZTOKRATÁK
SOKOLDALÚ ARISZTOKRATÁK
Lelkes híveik szerint egyetlen ebet sem lehet a vadászat minden ágában olyan eredményesen használni, mint a vizslákat, a vadászkutyák arisztokratáit. Bámulatosan okos, engedelmes, ügyes, intelligens, sokoldalú állatok. Azt tartják: ha az összes többi vadászkutya valamilyen oknál fogva váratlanul kipusztulna, a vizsla valamennyit képes lenne helyettesíteni. Nem véletlen, hogy minden nagy kutyahagyományokkal rendelkező nemzet kitenyésztette a maga speciális vizslaféléjét: az angolok például a pointert, az angol, az ír és a gordon szettert - a németek a rövid, a drót-, a szálkás és a hosszú szőrű vizslát, a kis és a nagy münsterlandit, a weimari vizslát - a franciák a griffont, az oroszok a lajkát - a magyarok pedig a rövid és a drótszőrű magyar vizslát.
A vizsla valóban mindenes vadászkutya, de elsősorban apróvadra használják. A jól kiképzett vizsla fáradhatatlanul keres gazdája előtt, felkutatja a vadat, azt mereven állva jelzi, majd a vadász által kiugrasztott vagy kireppentett vad láttára lehasal, s a puskadörrenés után parancsra megkeresi és elhozza a lőtt vadat.
A vizslák családján belül eléggé specializált fajták a pointerek és a szetterek.
A pointerek, ezek a kiváló vadászebek eredetileg valószínűleg Spanyolországból származnak, méghozzá feltehetően azokból a rövid szőrű spanyol vizslákból alakították ki őket, amelyeket a 18 század utolsó, vagy a múlt század első éveiben vittek először Angliába. Mindenesetre 1800 körül már ezt írják róluk: "... hogy a fajtát (a spanyol vizsláról van szó) bátrabbá és gyorsabbá tegyék, a vadászok apró és gyors rókakopókkal keresztezték... A pointerek minden előnyük mellett is nehezen idomíthatók... De hibáik az idomítással eltüntethetők."
Nem vitás, a pointer valóban remek vadászeb. Az "álló" kutyák királyának tartják. Elsősorban az a feladata, hogy a nyílt mezőn megtalálja a vadat. Feltűnően gyors, eszes, csupa ideg kutya. Szaglása egészen kiváló. Rendkívül látványosan, elegánsan dolgozik. Ha észreveszi, helyesebben megszimatolja a vadat, hirtelen mozdulatlanná - "szoborrá" - válik, fejét magasra tartja, egyik mellső lábát felemeli, és így marad, ebbe a pózba merevedve.
A szetterek az 1900-as évek elején terjedtek el Angliában. Eredetileg a vadat először a háló, majd a puska számára kellett riasztaniuk, ám az idők folyamán feladatuk megváltozott. Az angliai lápokon messze a vadász előtt cserkésztek, s ha vadra bukkantak, megálltak, és orrukat magasra tartva, egyik mellső lábukat felemelve "mutatták", hogy hol van a leendő zsákmány. Azután a vadász vezényszavára lassan, óvatosan, szinte araszról araszra előrekúsztak egészen addig, amíg a vad nem bírta tovább "idegekkel", és menekülni próbált. A többi már a vadászpuska dolga volt...
