A "FÉLELMETES ÖTÖK"

Teljes szövegű keresés

A "FÉLELMETES ÖTÖK"
Ezek a harci vagy hadikutyák a tibeti dog leszármazottai. Már az asszírok is felhasználták őket hadjárataikban, és Nagy Sándor néhány zsákmányul ejtett kant, valamint szukát Molossos városába vitetett. Az évszázadok során ezek utódai elkerültek Galileába és Britanniába, majd különböző kutyákkal keveredve kialakították és meghonosították a ma is ismert fajtákat. Vegyük hát sorra őket, a "félelmetes ötöket"...
A sort mindenképpen az angol masztiffal illik kezdenünk. Ez a nagyszerű kutya valószínűleg Ázsiából származik; föníciai kereskedők vitték be Angliába a Kr. e. 4. században. Amikor 55-ben Caesar elfoglalta a szigetet - a masztiff már a britek harci kutyája volt. Nem sokkal később egész rakomány ilyenfajta hatalmas kutyát küldtek Rómába, ahol az arénákban küzdöttek bikákkal, oroszlánokkal, medvékkel és gladiátorokkal. Ettől kezdve kifejezetten harci kutyaként ismerték a masztiffot, bár egyes utalások arra engednek következtetni, hogy őrző-védő munkára is használták. A második világháború alatt az angol masztiff szinte teljesen kiveszett, de később újra meghonosodott, és népszerűvé vált - igaz, elsősorban a szigetországban - mint megbízható, hűséges őrző-védő kutya.
A bullmasztiff az angol bulldog és az angol masztiff keresztezése révén alakult ki Angliában. Meglehetősen határozott elképzeléssel és céllal tenyésztették ki: a vadőröknek olyan kutyára volt szükségük az egyre vakmerőbbé vált orvvadászok ellen, amely gyorsabb, fürgébb, agresszívabb, mint a masztiff, ugyanakkor kevésbé vérengző, és nagyobb termetű, mint a hagyományos bulldog. Olyan állatra, amely hangtalanul fogadja az "ellenséget", csak parancsra támad, leteríti, és fogva tartja a betolakodót, de sohasem sebesíti meg, marcangolja szét ellenfelét. Nos, a tenyésztők jó munkát végeztek. A bullmasztiff ideális módon egyesíti magában az angol masztiff óriási erejét, határtalan nyugalmát, arányos külsejét az angol bulldog legendás bátorságával és kitartásával. Rajongói szerint a bullmasztiff a kutyavilág oroszlánja; hatalmas, erős, büszke, bátor! Világszerte népszerű őrző-védő eb.
A bordeaux-i dog egészen a keltákig vezetheti vissza származását, de elterjedt más ókori népeknél is, így a babiloniaiaknál, az egyiptomiaknál, a görögöknél. A rómaiak "pugnay"-nak (harciasnak) nevezték, és cirkuszi játékokban használták. Egyébként elég egyetlen pillantást vetnünk erre a kutyára, hogy elhiggyük, valóban megállhatta a helyét mindenfajta ellenféllel szemben.
A középkorban a bordeaux-i dognak két változatát ismerték: az egyik a mészárosszelindek volt (ő lett a bordeaux-i dog őse), a másik pedig egy agárral keresztezett típus, amely a német dogok elődjének számít. Korabeli leírások szerint a mészárosszelindek "igen jó medvére és vaddisznóra, mert szerfelett kitartó, ámde otromba, s ha megöletik egy vaddisznó vagy medve által, nem túl nagy veszteség". Nem lehet tudni, mennyire befolyásolta ez a vélemény a vadászokat, az viszont tény, hogy a középkor után a bordeaux-i dogot már nem használták a vadászatokon. Annál sűrűbben lehetett látni házőrzőként, különösen a mészárosporták környékén. Ha egy bika elszabadult, a bordeaux-i ment utána, ő fogta el, és tartotta sakkban mindaddig, amíg gazdája meg nem érkezett. Állítólag nem egy kalóztanyát ugyancsak bordeaux-i dogokkal vigyáztak, s használták őket olykor nyájőrzésre is.
A mai bordeaux-i már nem annyira vad, mint viador őse. Tökéletes társ vagy házőrző; már a puszta megjelenése is elrettentő hatású! Nyugodtan rábízhatjuk házunk, otthonunk nyugalmát.
A nápolyi masztiff (mastino napoletano) azoktól a molosszusoktól származik, amelyeket a régi rómaiak a cirkuszi játékokban is felhasználtak. Nagy termetű kutya, marmagassága 75 centiméter, súlya meghaladja a 70 kilogrammot. Ez a hatalmas, robusztus őrző-védő eb főként személyi testőrnek vagy házőrzőnek alkalmas manapság. Már jelenléte is hatékony védelmet biztosít gazdái számára. Alapjában véve nyugodt, jóindulatú, nem agresszív - családi körben olyan, mint egy "falat kenyér". Csak akkor támad, ha parancsot kap rá. A bordeaux-i dog a bernáthegyi és a pireneusi hegyikutya közeli rokona. Ősi eredete ellenére a fajtát csak alig pár évtizede ismerték el hivatalosan.
A fila brasileiro története eléggé homályos. Feltehetően a spanyol hódítók vitték át az Újvilágba, ahonnan 1952-ben tért vissza az első példány Európába. Ezt a fajtát valamikor Brazíliában puma- és jaguárvadászatra is alkalmazhatták. Egészen rendkívüli "harci adottságokkal" rendelkezik. Hihetetlenül bátor, erős, szívós, rettenthetetlen, ugyanakkor hűséges és engedelmes. Azt mondják: feltétlenül lehet rá számítani veszélyhelyzetben.
Nos, miután kissé közelebbről is szemügyre vettük a kifejezetten harci célokra tenyésztett ebek "klasszikus" fajtáit, most ismerkedjünk meg a hadikutya alkalmazásának történetével.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages