ÉRDEMREND A KUTYÁS KATONÁKNAK
ÉRDEMREND A KUTYÁS KATONÁKNAK
A Szovjetunióban 1924. augusztus 23-án a Legfelsőbb Katonai Tanács parancsban rendelte el "a kutyák katonai célokra történő alkalmazását". 1927-ben már valamennyi lövészezredben különleges egység működött híradós és őrkutyákkal. A nagy honvédő háború idején a Vörös Hadseregnek 168 "kutyás" alegysége (köztük aknakereső osztaga) volt. Szovjet katonai adatok szerint a kutyák 300 ellenséges harckocsit semmisítettek meg, 200 ezer katonai jelentést továbbítottak, 680 ezer súlyos sebesültet kutattak fel, és 15 ezer négyzetkilométernyi terület aknátlanításában vettek részt.
Ilja Ehrenburg, a világhírű szovjet író így emlékezett meg a nagy honvédő háborúban szolgálatot teljesítő ebekről: "A fronton sok félelmet nem ismerő kutyát láttam. A »futár« pointer gyilkos géppuskatűzben kúszott rendeltetési helyére: a parancsnoki posztra vitt üzenetet az első vonalból. A mentőszolgálat skót juhászkutyája fehér álcázó köpenyben (tél volt) feküdt a sebesültek mellé, a hátán kis kosár volt sebkötöző pólyával, élelemmel és vodkával, azután sietett vissza a szanitécekhez, hogy odavezesse őket a sebesülthöz. A sérülteket gyakran kutyák szállították hátra. Ők vontatták a szánt igen óvatosan. A háború utolsó évében a németek fémhüvely nélkül rakták le aknáikat, az aknakereső műszerek felmondták a szolgálatot, kutyák helyettesítették őket.
Nem tudom, mi vezette nyomra őket, talán a frissen kiásott föld illata, de tévedhetetlenül rábukkantak az aknákra, leültek melléjük, és így várták a tűzszerészeket..."
A német hadsereg hadgyakorlatain a kutyák gázmaszk használatát is kipróbálták
Egyébként már a finnek elleni hadművelet idején, 1939-40-ben százával alkalmaztak a Vörös Hadseregben kutyákat egészségügyi szolgálatra. Felhasználták a harcok idején az ebeket vontatásra is. A második világháború alatt, az 1942-es és 1943-as években a Vörös Hadsereg 15 ezer hadikutyát kapott, s hogy vezetőik milyen eredményesen használták fel ezeket az okos és derék ebeket, arra jó példa, hogy egyetlen ezred 1943-ban kutyái segítségével 14 ezer jelentést, hírt küldött, 2435 km hosszú távbeszélő-vezetéket fektetett le, 622 ezer kilogramm hadianyagot szállított, 44 816 sebesült vöröskatonát juttatott ki a tűzvonalból, és 53 618 aknát kutatott fel!
Az a tény, hogy a szovjet hadsereg milyen sikeresen alkalmazott kutyákat hírvivő szolgálatra, kitűnik a 13. hadsereg összekötő szolgálata vezetőjének egyik jelentéséből is. Egyebek között ezt írta: "Azok a kísérletek, amelyeket a 13. hadsereg egyes egységeinél a hírvivő kutyák alkalmazásával kapcsolatban folytattunk, azt mutatták, hogy ezek az ebek a legnehezebb helyzetekben is kielégítő »harci eszközök« mind támadásban, mind védelemben egyaránt az összeköttetés fenntartására. Sok esetben feljegyezték, hogy a kutyák az összeköttetést helyreállították olyankor is, amikor minden más eszközzel kudarcot vallottak. Súlyosan sebesült ebek rendszerint kitartottak azon a helyen, ahová állították őket."
A Vörös Hadseregben "szolgáló" kutyák tevékenységének eredményességére jellemző, hogy a fasiszta német parancsnokság 1942 januárjában kénytelen volt egy különleges utasítást ki bocsátani a harckocsi-elhárító kutyák elleni védekezésről.
Bajtársak...
A szovjet hadvezetés és a kormány nagyra értékelte a kutyás alakulatok harci tevékenységét: a háború folyamán több mint 1500 kutyavezető katonát tüntettek ki érdemrendekkel, számos kutyás alakulat pedig magas kitüntető címet kapott.
A második világháborúban egyébként valamennyi hadsereg használt kutyákat. Néhány kutyát arra tanítottak be, hogy felderítő járőröket vezessen. Az volt a dolguk, hogy megakadályozzák a dzsungelekben és a hegyvidékeken a rajtaütéseket. Más kutyák gépfegyveralkatrészeket, lőszert és egészségügyi készleteket szállítottak. A német juhászkutyát és a dobermannt legfőképpen őrködésre és járőrmunkára osztották be. A sarki fajták szánt húztak, málhát cipeltek a hegyekben. Az alkalmazott kutyák általában több mint 10 kg-ot nyomtak, ámbár nemegyszer a kis testű kutyák bizonyultak igen hasznosnak. Amikor például Lingayenben az amerikai híradóshadtestnek telefonkábelt kellett átvezetni egy repülőgép kifutópályája alatt húzódó 20 centiméter átmérőjű csövön, a Smokey nevű yorkshire terrier 20 méternyire húzta be a kábelt a csőbe.
Hadikutyák kiképzése az amerikai hadseregben
Olykor-olykor a kutyák mint afféle "háztáji pszichológusok" is szerephez jutottak egy-egy alakulatnál. Ennek bizonyítására idézünk egy rövid, de nagyon jellemző részletet az ausztráliai Eric Lambert Dicsőségre ítélve című regényéből...
"A kutya mintha minden elképzelhető megpróbáltatáson átesett volna. Szeme mozdulatlanul, szenvedőn kidülledt. Ha az ember valamilyen kutyafajtára akart gondolni vele kapcsolatban, akkor a szalonagár jutott eszébe. Kiálló bordái pengére hasonlítottak, s mintha a bőrét készülnének átdöfni. A tompora is leffedt volt, mintha kiakasztották volna száradni.
Ama nap előtt, hogy El-Alamein felé húzódtak, a Don-század egy főépület romjainál táborozott le Berg El-Arab mellett. Ezekből a romokból mászott elő ez a lény lekushadva, meggörbülve, reszketve, kecses lépésekkel, mintha büntetendő cselekményt követne el, valahányszor lábacskájával a földet érinti.
Íme Argosz, "aki" megjárta a második világháborút, mint "tiszteletbeli szanitéc", gazdája, egy angol önkéntes oldalán
Doc Home kővel dobta meg, hogy utána ő kapjon egy követ a rohamsisakjára. Docot megkerülve az állat egyenesen Christyhez ment, aki a második követ dobta.
- Hagyd őt, az ártatlant... - morogta Christy.
- Megvéd a bombáktól - mondta Charlie Mann, és húskonzervjének a felét a kutyának adta...
A kutya a Don-században maradt, kivéve a Jézus-domb körüli harcok idejét, amikor hátrahagyták a tartalék századdal egy lőszeresládához kötözve. Többé-kevésbé Christy kutyája volt, elismerten az ő védelme alatt állt, ami Charlie Mann szerint jelentett valamit a Don-században ".
Riadó valahol a magyar határon...
