A "TANULÓIDŐ"
A "TANULÓIDŐ"
E kis kitérő után térjünk most vissza San Rafaelbe, pontosabban a kutyakiképző iskolába, ahol az egyéni szocializáció a 6. héten kezdődik, és a kiskutyák a 8. héten kezdik meg a próbákat. A kutyák ebben az időszakban (vagyis 8-12 hetes koruk között) hetente egy alkalommal szocializációs leckét kapnak, egyébként elválasztásuktól kezdve kennelekben nevelkednek. Ez a gyakorlat alkalmanként általában félóra; ilyenkor a kiskutyák szoros kapcsolatot teremthetnek jelentős számú emberrel. A tréning kemény; a kölykök annyi tapasztalatot szereznek és annyi engedelmességi próbának vannak kitéve, amennyit csak képesek befogadni. 12 hetes korukban már pórázon vezetve láb mellett közlekednek, parancsra apportíroznak, ülnek, visszajönnek kiképzőikhez. Egyik kiképzőtől a másikhoz kerülnek; mindegyik más és más szintű követelmények elé állítja és pontozza őket. Valamennyi vizsgáztató lényegesnek tartja, hogy nagyon barátságos legyen a kölyökkel, ne fukarkodjék a dicsérettel, olykor dédelgesse is a kiskutyát. Vigyáznak arra, hogy a kölykök önbizalomra, "egyéni méltóságra" tegyenek szert. Soha nem kapnak élelmet jutalomképpen, büntetést pedig egyáltalán nem alkalmaznak a kiképzők.
Tankocsiba fogják a vakvezetőjelöltet...
A kölyökkori képzés (tesztek és tréningek sorozata) után a kutyák 3 hónapos koruktól ún. előnevelő otthonokba kerülnek, ahol családi környezetben kapnak alapkiképzést. Az otthoni önkéntes kiképzőket külön felkészítik feladatukra, például hogyan alakítsanak ki erős kötődést a kutyával, amely későbbi támaszszerepében a vak ember mellett majd nagyon fontos tényezővé válik.
A kutyák további fejlődése szempontjából döntő, hogy mikor kerülnek ki a családokhoz. A kutatók megfigyelték, hogy ha a tesztperiódust követő egy héten belül (tehát 12-13 hetes koruk között) kerülnek a kölykök családi környezetbe, akkor legalább 90%-ukból jó vakvezető kutya lesz. Ha a második héten belül (azaz 13 és 14 hetes koruk között), akkor csupán 57%-uk válik azzá, vagyis minél később kerülnek ki a családi otthonokba, annál kisebb százalékukból lesz jó vakvezető kutya. Az iskolában tehát arra törekednek, hogy a megfelelőnek bizonyult kölyök egy héten belül eljusson az előnevelő otthonába.
A kutyák egyéves korukban visszakerülnek San Rafaelbe, ahol további 3 hónapig tartó kiképzést kapnak. Ez az igazi rosta: amelyik kutya nem felel meg a követelményeknek, azzal nem foglalkoznak tovább!
Vizsgázott, forgalombiztos vakvezető kutya világtalan gazdájával
A kutya kiképzése persze csupán az érem egyik oldala - a vak embert is meg kell tanítani a kutya helyes irányítására. Sajnos nem minden világtalan alkalmas a kutyával való közlekedésre. A San Rafael-i iskolában éppen ezért mindenekelőtt megvizsgálják, hogy a kutyaigénylő világtalan milyen kapcsolatban áll a természettel és az állatokkal. A vakvezető kutya alkalmazása ezenkívül feltételez bizonyos fokú szellemi érettséget (kisgyerek mellé pl. nem való vakvezető kutya) és fizikai adottságot (mozgékonyságot, reakcióképességet). Nagy körültekintéssel kell kiválasztani a "párokat" is - azt, hogy melyik eb melyik vak mellé kerül. Az egyik állat esetleg jobban való egy erős kezű férfinak, a másik egy nőnek. A kutya nagysága is lehetőleg legyen arányban a vak termetével. Előfordulhat, hogy bizonyos sajátos igényeket (egy-egy fajtához való fanatikus ragaszkodást) is figyelembe kell venni. Egyszóval: a kutyakiképző iskola vezetői néha úgy érzik magukat, mintha házasságközvetítők lennének. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy a vak ember és kutyája közötti kapcsolat akkor ideális, ha olyan, mint egy jó házasság...
A következő lépés a már kiválasztott eb hozzászoktatása leendő gazdájához. A legtöbb világtalan ember természetesen nem ismeri a kutyakiképzést és a kutyát, éppen ezért előbb meg kell ismerkedniük az ebbel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókkal. Olyan tanfolyamon vesznek tehát részt, amelyen megtudhatják, miféle állat is tulajdonképpen a kutya, melyek a legfontosabb fizikai és viselkedésbeli adottságai, tulajdonságai, milyen ösztönök és szükségletek vezérlik cselekedeteit stb. stb. A tanfolyamon elsajátíthatnak minden fontos tudnivalót a kutya gondozásáról, táplálásáról és tartásáról is. Végezetül a vakkal együtt megismétlik - természetesen lerövidített idő alatt - a kutyakiképzés teljes folyamatát. A leendő tulajdonos kiképzése kb. egy hétig tart, de újabb heteket vesz igénybe az ún. szoktatási idő, amely még további sok munkát, beleélési készséget, következetességet, türelmet és szeretetet kíván meg. Az igazi siker, ha a vak ember kivívja kutyája teljes odaadását, hűségét és ragaszkodását.
A világtalan, aki korábban csak bizonytalanul, útját keresve tapogatódzott, a jól kiképzett kutya közvetítésével néhány hónap alatt megtanulhat sajátosan látni, megértve a pórázon át érkező érzékeny jelzéseket. Megtanulja megdicsérni kutyáját minden alkalommal, amikor az épségben vezeti járdától járdáig, megtanulja ápolni és helyesen tartani vezetőjét, amely élete végéig hűséges marad gazdájához.
A San Rafael-i kutyakiképző iskola jó néhány esetben megpróbálta azt is nyomon követni, hogy a sikeresen kiképzett kutya és vak gazdája társas kapcsolata hogyan alakult a továbbiakban. Íme, néhány eset.
Martin Gartmann kaliforniai vak ember két kutyát kapott a San Rafael-i iskolától, az elsőt, amikor 19, a másodikat pedig, amikor 30 éves volt. Az első kutya biztosította részére a mozgékonyságot, amelynek révén egyetemre járhatott és komoly képesítést szerzett. Az egyetem elvégzése után megnősült, két gyermeke van, és nagyszerűen boldogul második vakvezető kutyájával.
Dolores St. Claire egy gyermek anyja, 31 éves korában vált világtalanná. Két évvel később kapta meg az intézettől vakvezető kutyáját, és újabb két év múlva visszatért - pótlásért. Öt év múlva azonban ez a második kutya olyan agresszív lett, hogy nem boldogult az állattal. Ekkor újból jelentkezett - harmadik vakvezető kutyájáért, egy szuka német juhászkutyáért. Ez a kutya bevált, Claire sikeresen vezeti háztartását, sőt részt vesz a szomszédok ügyes-bajos dolgainak intézésében is.
Jimmy Mcintyre 45 éves volt és agglegény, amikor vakvezető kutyáért folyamodott. Régebben már volt vakvezető kutyája - egy másik iskolától. San Rafael-i kiképzése kezdetben teljesen reménytelennek tűnt, az oktatók úgy látták, hogy teljesen lebecsüli kutyáját, egy labrador kant, és nem bízik az állatban. A kutya azonban olyan végtelen türelemmel és intelligenciával ellensúlyozta leendő gazdája ideges bizonytalanságát, hogy végül is Mr. Mcintyre sikerrel folytathatta kereskedői tevékenységét kutyája segítségével.
Nem beszéltünk még arról, hogy melyik kutyafajta alkalmas a vakvezetésre. Nos, a leggyakrabban a német juhászkutyát és a labrador retrievert alkalmazzák erre a feladatra, de használnak keresztezett fajtákat is. Hazánkban is elsősorban német juhászkutyákat képeznek ki vakvezetésre, de láthatunk az utcán vak embert vezető dogot, bernáthegyit, újfundlandit és airedale terriert is.
A felsorolt fajták közül a labrador retriever az, amelyet - úgy véljük - illik bemutatnunk. Ez a kutya a legenda szerint az újfundlandi és a vidra kereszteződéséből született, de talán mondani sem kell, hogy legendáról van szó, hiszen ilyenfajta kereszteződés egyszerűen nem lehetséges!
Azt viszont teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a labrador viszonylag új keletű fajta: 1820 táján került Angliába Malesbury nevezetű gróf jóvoltából. Ez az angol arisztokrata annak idején újfundlandi halászok között figyelt fel a labradorokra. A halászok a hálóból kitört halak megfogására használták ezeket a kutyákat, amelyek még meglehetősen mély vízben is megbirkóztak ezzel a feladattal. Amikor pedig a tenger nagyon viharos volt, és a vékony dobókötelet elvitte volna a szél, a labrador úszott partra a kikötésre szolgáló hajókötéllel, és ugyancsak ő őrizte a hajót, ha a legénységnek kapitányostul partra kellett mennie.
A labrador páratlan úszó, s ráadásul a jeges vizet is jól bírja, amely lepereg a bundájáról.
A fajta Angliában hamarosan hozzászokott új környezetéhez, ahol Malesbury gróf arra képezte ki kutyáit, hogy a lelőtt vagy megsebesített apróvadat elhozzák. Innen származik melléknevük, a retriever is (retrieve = elhoz, apportíroz).
A vakvezető ebek irtelligens, hűséges, türelmes kutyák. A gyerekeket rendkívül szeretik, gazdájukhoz híven ragaszkodnak. Kitartó, igen ellenálló szervezetű, jó fizikai felépítésű állatok. Korán érnek, kiképzésüket már 6-8 hónapos korukban elkezdhetik, s az egyesztendős labrador már teljesen kiforrott, felnőtt kutyának számít.
