NEGYEDIK FEJEZET - A sarkvidék hajói
NEGYEDIK FEJEZET - A sarkvidék hajói
Északi-sarkvidék... Grönland, Izland, Alaszka partjai... Különös, vad világ. Ötezer méter magas hegyek, végtelen hómezők, gleccseróriások, recsegő jégtorlaszok, csendesen úszó jéghegyek... E zord, megközelíthetetlen táj felfedezéséhez több mint kétezer évre volt szükség (a legelső sarkutazó a görög Pütheász volt, időszámítás előtt 325 körül), s amikor az amerikai Pearly 1909. április 6-án 19 szánnal és 133 eszkimó kutyával végre elérte a pólust, így kiáltott fel: "A kutyák meghódították az Északi-sarkot!"
Igen, az eszkimó kutyák. Ha a teve a sivatag hajója, akkor ezek a nagyszerű állatok a sarkvidéké... Pearly a mintegy 1000 km-es utat 37 nap alatt tette meg kutyáival, amelyek mínusz 40, mínusz 60 fokos hidegben 5 km-es átlagsebességgel napi 8 órán át testsúlyuk kétszeresének megfelelő terhet képesek elhúzni. Verseny közben pedig - 50 km-es szakaszon - 22 km-es sebességgel rohannak!
Az Északi-sarkvidék kutyái tulajdonosaik, az eszkimók számára egyenesen nélkülözhetetlenek. Télen húzzák gazdájuk szánját, nyáron nehéz terheket cipelnek, mint valami teherhordó állatok, és sokat segítenek a vadászatban is. Partra húzzák az eszkimók nagyméretű, bőrből készült csónakjait, sőt - nagyon nehéz helyzetben - az éhhaláltól mentik meg gazdájukat, amikor az - más választása nem lévén - kénytelen elfogyasztani hűséges segítőtársa húsát. Az elhullott eszkimó kutya szőrét öltözéknek használják, teteme pedig egyes temetkezési és áldozati rítusok nélkülözhetetlen "kelléke".
Az eszkimó kutyák szőrzete gyakorlatilag minden fellelhető kutyaszínben előfordul, bár többségük leginkább a farkas szőrszínét és mintázatát követi. A fekete és fehér, valamint a kettő "egyvelege" igen gyakori. A farkasszínű szőrzet egyébként azt az általánosan elterjedt nézetet sugallja, hogy az eszkimó kutyát rendszeresen keresztezték a farkassal. Holott ha ez így lenne, a legtöbb eszkimó kutya fehér lenne, hiszen az északi-sarki farkasnak ez a leggyakoribb színe. Ezek az állatok (mármint az északi-sarki farkasok) általában jóval nagyobbak, mint az eszkimó kutyák, súlyuk elérheti a 70-80 kilót, szőrzetük pedig lefelé simul, míg kutyaszomszédaik szőrzete a háton felkunkorodik. Ezenkívül a sarkvidéki farkas talán az egyetlen állat, amelytől az eszkimó kutya fél, nem meri megtámadni.
Ennek ellenére számos hiteles példát tudunk arról, hogy farkas és kutya keresztezések valóban megtörténtek. Egy neves zoológus beszámolt róla, hogy személyesen meggyőződött ilyen esetről, s hogy a keresztezett állatok rendkívül barátságosak voltak. Tegyük azonban hozzá, hogy a "tiszta tenyészetű" farkasokat az eszkimók csak nagyon ritkán alkalmazták mint szánhúzó állatot, elsősorban azért, mert nem felel meg ennek a célnak: bebizonyosodott, hogy nincs meg az állóképességük, amivel a jó szánhúzó kutya rendelkezik.
Különös, vad világ....
Sarkvidéki csendélet (eredeti felvétel)
TRÜKKÖK - ESZKIMÓ MÓDRA
BEZZEG A KUTYÁK!
JEGESMEDVE-VADÁSZAT - KUTYAFOGATTAL
SZORGALMAS SZÁNHÚZÓK
DRÁMA A HÓMEZŐKÖN
NEM SZABAD FELADNI!
SZERENCSECSILLAGUK FELRAGYOG !
