KÁBÍTÓSZER-CSEMPÉSZEK RÉMEI
KÁBÍTÓSZER-CSEMPÉSZEK RÉMEI
Az "utazás" a hallucinációk (érzékcsalódások), a hamis illúziók tarka, de rendkívül veszélyes világában - ez a nap mint nap újra előidézhető "élmény" tartja markában a kábítószerek szerencsétlen rabjait. A kábítószer-fogyasztás szinte feltartóztathatatlanul terjed, és évről évre egyre több áldozatot követel. Nyomor, bűnözés, öngyilkosságok, ezrek és ezrek halála - ez a következménye és velejárója a drogok fogyasztásának. Nem véletlenül hívják ezt a jelenséget korunk pestisének!
A kábítószer-kereskedelem első nagy fellendülése a 18-19. századra tehető; 1840-ben tört ki Anglia és Kína között a hírhedt ópiumháború. A narkománia újabb, szinte járványszerű terjedése az 1950-es években kezdődött az Egyesült Államokban, majd hamarosan "meghódította" jóformán az egész világot. Ugyancsak az ötvenes években szerveződtek újjá azok a nagy nemzetközi bűnszövetkezetek, amelyek ma már az egész világot behálózó, elszánt és jól szervezett csoportokból, gengekből állnak, és szervezik, ellenőrzik a különféle bódító hatású szerek termelését, feldolgozását, forgalmazását.
Melyek ezek a szerek?
A legismertebbek: az ópium, amely a mák gubójából készül, és tulajdonképpen - legalábbis gyógyszertani szempontból - morfintartalmú, fájdalomcsillapító hatású por; a kokain, amelyet Dél-Amerikában, az Andokban és Jáva szigetén előforduló kokacserje leveleiből állítanak elő; a hasis, amelyet az indiai kender gyantájából nyernek; a marihuána, amely a hasis élvezetének "kifinomult" változata: hasist tartalmazó cigaretta. Félelmetes drogok! Egyedül a hasisnak mintegy 300 millió rabja van világszerte! És akkor még nem beszéltünk a legveszedelmesebb morfinszármazékról, az ópiumot kiszorító heroinról vagy a szintetizált vegyületekről: az ijesztő következményekkel járó LSD-ről, a DMT-ről és a legújabb pokoli találmányról, az STP-ről!
A kábítószer kezdetben "mámorító élmény". Színes álomvilágba ringatja az élvezőt, feledést és gyógyírt ígér minden bajra, szenvedésre, kellemes közérzetet ad, feldobott állapottal - bódulattal, eufóriával (mindent megszépítő, boldog állapot), eksztázissal jár, majd kialakulnak a súlyosabb tünetek: hőhullámok, hányás, szívdobogás, szédülés, mozgászavar, fogyás, álmatlanság, látászavar, súlyosabb esetekben - például túladagolás következtében - lassuló szívműködés, izombénulás, elmezavar, eszméletvesztés, kómás állapot, esetleg öngyilkosság, illetve halál...
És a rövid, hevenyészett felsorolás is elegendő talán ahhoz, hogy jelezzük: milyen erkölcsi, egészségügyi, társadalmi veszélyei, következményei vannak és lehetnek a kábítószer-fogyasztásnak, melynek méreteire jellemző, hogy az Egyesült Államokban például egyetlen esztendő alatt 15 milliárd dollár kárt okoztak közvetve és közvetlenül a különböző "porok" és "füvek". Érthető hát, hogy az érintett államok hadat üzentek a kábítószer-csempészetnek, és valóságos háború folyik a két fél között: kisebb ütközetek zajlanak le, helikopterek, radarhálózatok, mesterséges holdak segítségével figyelik a kábítószer útját a termeléstől a forgalmazásig, infravörös felvételek alapján égetik fel a termőföldeket. Nem sok eredménnyel! Az illegálisan termelt és feketepiacra kerülő kábítószerek mennyisége egyre növekszik: 1985-ben például 7 tonna heroin, 3 tonna morfium került a rendőrség kezébe. És vajon mennyi juthatott el a fogyasztókhoz? Nyilvánvaló, hogy ezeknek a mennyiségeknek a többszöröse!
A kábítószer-csempészés elleni harcban, ebben a sok anyagi és egyéb áldozatot követelő hosszú távú küzdelemben az elmúlt évtizedekben új segítőtársak jelentek meg az országhatárokon és a repülőtereken: a kábítószer-kereső kutyák.
Alkalmazásuk első színhelye feltehetően az Egyiptomi Arab Köztársaság volt, ahol már 1936-ban szolgálatba állítottak ilyenfajta munkára kiképzett kutyákat. Az igazi frontáttörés azonban jóval később, csak 1970-ben következett be, amikor az Egyesült Államokban speciális kiképzőiskolákat hoztak létre a kábítószer-kereső ebek nevelésére, betanítására. A kiképzők abból az egyszerű tényből indultak ki, hogy a zömmel növényi eredetű drogok gyártás után is megtartják eredeti, természetes illatukat, és a kutya, amelynek szagemlékezete, valamint szagmegkülönböztető képessége közismerten kiváló, minden bizonnyal viszonylag könnyen kiképezhető a kábítószerek kiszimatolására és jelzésére. Az élet hamarosan fényesen igazolta az elképzeléseket, és a speciálisan képzett ebek eredményes munkája láttán, egyre több országban kezdték használni a kábítószercsempészek elleni küzdelemben a négylábú segítőtársakat.
A tapasztalatok egyébként azt mutatják, hogy mindenféle és fajta kutya alkalmas erre a feladatra, de természetesen országonként más és más ebeket alkalmaznak - a helyi szokások, elképzelések szerint. Így például Kanadában főként labrador retrievereket használnak, az Egyesült Államokban dobermannokat, német juhászkutyákat és airedale terriereket, Németországban óriásschnauzereket és hovawartokat, Ausztriában rottweilereket, hazánkban foxterriereket, spánieleket, német juhászkutyákat.
A kutyák kiképzése nem könnyű feladat, több hónapig tart. A kiképzési módszerek természetesen országonként változnak valamelyest, de az alapok lényegében azonosak. Mindenekelőtt a különféle kábítószerek illatának felismerésére és az ember számára érthető, egyértelmű módon történő jelzésére tanítják be a kutyát. Általában kaparással, hangadással vagy lefekvéssel jelzi az eb az eldugott "porokat". Amikor már a kutya nagy biztonsággal képes megkülönböztetni, illetve jelezni a kábítószereket a legkülönfélébb erőteljes szagú egyéb anyagok között, következik a kiképzés nehezebbik része: a drogokat zárt csomagokban különféle "cseles" rejtekhelyekre dugják, és a kutyának sorra meg kell találnia azokat. A csempészek ugyanis módfelett találékonyak; személyautók kerekeinek dísztárcsája alá, kamionok lökhárítója mögé, dupla falú bőröndökbe, légmentesen lezárt üvegekbe, hanglemezekbe, desszertes dobozokba, gombokba, síbotokba, szardíniásdobozokba dugják a kábítószert. A kutyák azonban a leglehetetlenebb helyekre rejtett minimális mennyiségű kábítószert is jelzik, épp ezért valóságos rémei a kábítószercsempészeknek.
A magyar határőrség kábítószer-kereső kutyája csomagokat vizsgát
A közvéleményben egyébként még ma is él az a téves elképzelés, hogy a kábítószer-kereső ebeket "narkománná" teszik, vagyis rászoktatják őket a kábítószerekre, és ilyenformán - kábítószeréhségükben - keresik, kutatják olyan eredményesen a különféle drogokat. Ez természetesen teljesen téves elképzelés. Érdemes azonban megemlíteni, hogy ilyenfajta próbálkozások - sajnos - még a kiképzésnél is előfordultak. Egyik-másik országban a szakemberek hasonló megfontolások alapján megpróbálták hozzászoktatni a kábítószerekhez a kutyákat. Ez azonban nem bizonyult járható útnak. Narkomán kutyákkal kábítószert kerestetni - megvalósíthatatlan, nevetséges elképzelés!
