KUTYÁK - KOCSIK ELŐTT
KUTYÁK - KOCSIK ELŐTT
Flamand tejárus. Európában valamikor a kutya igába fogása volt a legolcsóbb módja a szállításnak
Megszokott látvány volt a középkorban a kocsi elé fogott, súlyos terhet vontató kutya. Még a század elején is sok igás eb dolgozott Belgiumban, Franciaországban, Németországban. A kutyafogat volt a szegények hintaja. Pékek, halaskofák, ócskások, szenesemberek, postások húzatták kordéikat egy vagy több kutyával. Belgiumban elsősorban a pékek, a mészárosok, a tejesemberek és a városszéli parasztok tartottak ilyen célokra hatalmas termetű, izmos, erős, durva felépítésű kutyákat, amelyekkel terményeiket szállították a városokba. Antwerpenben a kutyát a kocsi alá fogták! A gazda felemelte a kocsirudat, és némileg segített is kutyájának, amely a kocsi alatt kínlódott. Ha a szerencsétlen állat megpróbálta felemelni a fejét, beverte a kocsi aljába. Ha oldalt próbált meg kitörni, a kerekekbe ütközött. Az igavonó munka igazi robot volt a kutyák számára. A végtelenségig kihasznált, túlhajtott ebek 4-5 éves korukban rendszerint elpusztultak az erőlködés okozta asztmától. Végül 1850-ben egy törvény véget vetett a kutyák ilyen jellegű kínzásának, de a közlekedés fejlődése miatt enélkül is előbb-utóbb kiszorultak volna az utakról.
Ez a flamand árus különleges hámot tervezett kutyájának, amely lehetővé tette, hogy az állat pihenjen, amíg a gazdája behordta portékáját a házakba
A kutyafogatosok és az állatvédők természetesen állandó kemény harcban álltak egymással, s a "vita" nemegyszer a tettlegességig fajult Az 1930-as években például egy részeg terménykereskedő az egyébként is túlterhelt kocsin állva korbáccsal ütlegelte szerencsétlen kutyáját. Egy állatbarát felelősségre vonta a kutya gazdáját, aki nem hagyta magát, szó szót követett, majd verekedés támadt, végül a terménykereskedő holtan terült el az utca kövezetén. Az állatbarátot végül is felmentették, mert a boncolás során kiderült, hogy az iszákos kocsis halálát szívbénulás okozta. A történethez tartozik még - jellemző módon! -, hogy a kutya, amint a verekedés kitört, habozás nélkül gazdája védelmére sietett, és letépte pártfogójának nadrágját...
A vontatókutyák természetesen nem tűntek el végleg az utakról, ma is látni olykor-olykor beteg gazdája tolókocsiját vagy szánkót húzó kutyát, de ezeknek az állatoknak a sorsa össze nem hasonlítható szerencsétlen elődeikével, hiszen önként, örömmel, játékból, a mozgás gyönyöre kedvéért vagy egyszerűen szeretetből és hűségből segítenek gazdájuknak. S hogy ez mennyire így van, azt bizonyos tudományos vizsgálatok is igazolták. A kynologusok ugyanis - miután még korunkban is számtalan kétely merült fel állatvédelmi megfontolásokból a kutyáknak mint "igavonó állatoknak" az alkalmazása ellen - számtalan gyakorlati kísérlettel vizsgálták a kutyák ilyenfajta "alkalmasságát".
Modern idők... A kutya már csak "kedvtelésből" húzza a kocsit
Valamennyi számba jöhető tényezőt figyelembe vettek és megvizsgáltak: nemet, kort, természetet, temperamentumot, továbbá a gyakorlatban használatos szerszámfajtákat (hámféleségeket), a különböző járműveket s nem utolsósorban a járművek terhelhetőségét, a munkaidőt, a munkatempót, végül az időjárási tényezőket és a terepviszonyokat. Az évekig tartó vizsgálatok általános eredménye meglehetősen megdöbbentő vagy legalábbis újszerű volt: mint kifejezetten futó állat, a kutya testi és lelki felépítését tekintve igenis alkalmas a vontatásra! Természetesen nem egész életén át és nem embertelen körülmények között! Egy kis testgyakorlat viszont egyáltalán nem árt a kutyának! Egyenletes, sima terepen testsúlyának 5-7-szeresét képes vontatni, valódi munkakedvvel feszül a hámnak: e munka közben is és utána is szemmel láthatólag jól érzi magát; a betegségre kevésbé érzékeny; tovább marad fiatal, és általában hosszabb életű, mint a dologtalanul tartott ebek. A lóval szemben az az előnye, hogy nagyobb a kitartása és jobb a regenerálóképessége. Ha a ló munka közben kimelegszik, megálláskor be kell takarni, hogy meg ne fázzon. A kutya viszont a nagy hideget is baj nélkül képes átvészelni, a puszta földön vagy a hóban is kipihenheti magát. A vontatásra egyébként különösen a következő fajták váltak be: a bernáthegyi, az újfundlandi, a dog, a rottweiler, a dobermann, az óriásschnauzer, a boxer, a német és a skót juhászkutya.
A régi időkben a kutyát taposókerék vagy járókerék hajtására is felhasználták, amely kerék a fújtatót hozta mozgásba, illetve a nyársat forgatta. A wesztfáliai parasztudvarokban még 60 évvel ezelőtt is lehetett látni kutyákat a köpülődézsa dobjában. Az ilyen gépeket manapság természetesen már régen elektromos erő hajtja...
