abacus, [χαβαξ] i, hn.
abacus, [χαβαξ] i, hn.
1) öblös v. lyukas koczkáju mellékasztal, melyre ebéd alkalmával a hegyes talpu olajos és boros kancsókat rakták.
2) mozaikművel ékített díszasztal, melyre ezüst s más drága edényeket raktak.
3) négyszögkoczkákra osztott szám- v. játéktábla (ostábla).
4) építészetben a) négyszögü mozaik tábla falékítvényül. b) oszlopfejezeteken a legfelső tábla.
