locus, i, hn. a t. számban, úgy
locus, i, hn. a t. számban, úgy
loci (egyes külön álló helyek, ezért küln. valami könyv egyes helyei, valami értekezés egyes pontjai, részei), valamint loca (összefüggésben levő helyek, ezért gyakran vidék),
1) hely, l. urbis, hol a város fekszik, Romae per omnes ll., a város minden részeiben; ea ll., ama vidék; convenire in unum l. Küln. A) l. superior, gyakran a szónoki és birói székről, innen: dicere ex l. superiore, szónokról v. biróról; ex inferiore l. dicere, peresfélről, kinek dolga a törvényszék előtt áll, ex aequo l. dicere, a tanácsban vagy magán beszélgetésben. B) hsz. többnyire l. superior magasabban fekvő hely, magaslat, emelkedettség: pugnare ex l. superiore; iniquo l. pugnare, nem kedvező, nem alkalmas helyen, ellentétben ezzel, aequo, suo l. pugnare. C) küln. a) loci v. loca = τοποι, anyaméh, embernél és állatnál; b) egy «darab hely», birtok, földbirtok, telek, kis jószág; c) valaminek a meghatározott, kijelölt, természettől adott v. mesterségesen készített helye; így: l. oculi, a szemüreg; primus l. aedium, a ház díszterme, főcsarnoka; küln. α) lakosztály, lakás, szállás, «ház», loca et lautia; (költ.) loca tacentia, az alvilág; β) ft. sirhely, sir. D) átalában «hely», vidék, tájék, loci fertilitas; loca temperatiora; ea loca incolere. E) néha loci v. locorum saj. es t ubi, quo, eodem, ibidem, ubicunque ih. mellé fölöslegesen járul: ad id loci v. locorum, addig, azon helyig.
2) hely, hol valaki van v. lennie kell, állomás, állás: deserere l. virtutis; loco cedere, dejicere (movere, pellere s több efféle) aliquem loco, állomásáról leszorítni, megbuktatni.
3) átv. ért. hely, állás valami viszonyban: A) sorozatban és rendben: primo, secundo l., először, másodszor, v. legelébb, azután, posteriori l. dicere, legutoljára beszélni. Ide tartozik ezen kifejezés is: meo loco azon időben, mely nekem (mint ügyvédnek) a szólásra van engedve. B) rangra, tekintélyre, befolyásra, méltóságra, kegyre s több effélére juttató álláspont, hely, rang, lépcső: ascendere in summum l. civitatis; obtinere l. suum (ellentét moveri loco suo); quem l. obtines apud eum? C) születési állás, rend, kar, l. equester, lovagrend; summo (nobili, obscuro, illustri, inferiore) loco natus. D) helyzet, állapot, melyben valaki vagy valami van, azon pont, hol valami áll: res nostrae meliore loco erant; res est eo l. v. in eo l.; incidere in eum l.; si is eo l. esset, azon esetben. E) hoc (eo, quo) l., ebben a pontban, e tekintetben. F) jelöli azon értéket v. jelentőséget, melyet valami tárgynak v. személynek ad az ember: nullo l. numerare, semmibe venni; eo l. habere, úgy itélni meg; fratris, filii loco habere aliquem, valakit fiunak, testvérnek tekinteni; criminis loco putant esse, bűnténynek tekintik.
4) tér, hely, lehetség, alkalom stb.: locus est cognoscendi et ignoscendi; locum non relinquere precibus (Cic. Fam. 1, 1.) valakinek kivánságát kérés előtt teljesíteni; dare locum suspicioni; locus est rei alicui; res habet locum, helye van; quaerere locum seditionis v. insidiis. Innen idő (többnyire tsz.): locus gaudendi; loco v. in loco, maga idejében; ponere aliquid in l., jól használni; gyakran (színk.) loci v. locorum fölöslegesen inde, postea, interea ih., vagy ezek ad id, post id mellé járul.
5) (küln. t. loci) valamely irat vagy tárgy pontja, fejezete, része, darabja, helye: l. philosophiae gravissimus; alter l. cautionis, a másik mire figyelmeztetni kellett volna; consulite ei loco; perpurgatus est a me l. de finibus bonorum et malorum, tárgy. Küln. bizonyítékok, valaminek megerősítésére vagy bizonyítására idézett helyek irók műveiből, oklevelekből, törvényből s több efféléből; így: loci communes, átalános érvényü bizonyítékok, köztudomásu elveket kifejező és többnyire közszájon forgó mondások, «közhelyek» (?).
