votum, i, kn. [r. voveo]
votum, i, kn. [r. voveo]
1) fogadás, fogadás tétel valamely istenséghez az azzal egybekötött kivánsággal és könyörgéssel együtt: voto teneri, obstrictum esse, fogadással kötelezve lenni; voti damnari kivánságát, óhajtását elérni (mivel csak azután állott be a fogadás teljesítésének kötelessége, vesd ö. 2. B). Innen küln. A) ünnepélyes fogadalom a császár jólétéért, a melyet az állam tisztviselői minden évben (rendesen január 3-dikán): tettek azért névk. vota ez ünnepélyes fogadalom napja. B) házassági fogadás, és így névk. menyegző, lakodalom, «esküvő».
2) sajátlanul A) (költ.) fogadmány, fogadással igért áldozat stb., incendere aras votis. B) óhajtás, kívánság: v. cupiditatum tuarum; (költ.) esse in voto, venirorum in votum, óhajtás, kivánság tárgyává lenni; voto potirum vagy voti compotem fieri, kivánságát elérni, teljesedvén látni (vesd ö. 1.). C) könyörgés: quid nisi vota supersunt?
