-beli
-beli [e] melléknévképző (némely származéka főnévi értelemben is haszn.) -leg [e]; -t, -ek, -je, [e, e], (régies, népies) -béli
1. Az alapszóban kifejezett helyre (esetleg képzeletbeli helyre) való, ott levő, lakó, ahhoz tartozó, oda képzelt. ® Falubeli, ® házbeli, holdbeli, ® helybeli, környékbeli, ® mennybeli, pokolbeli, szállodabeli, vármegyebeli, ® végbeli. Vigasztalan sivatag áll előttünk, egy holdbeli tájkép, csupa kőből. (Jókai Mór) Éppen az étterembeli asztalnál ültek. (Mikszáth Kálmán) –11 (gyak. jelzővel) A Szolnok megyebeli községek; a szomszéd községbeli orvos; a felső várbeli épületek. –12 (az alapszó gyak. személyragos) Egy falumbeli lány; a községünkbeli szövetkezet; a megyémbeli lakosság; az utcánkbeli gyerekek. Olvadozva emlékezik a mi honyunkbeli grófnéról. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (főnévi értelemben) Az alapszóban kifejezett helyen levő, lakó személy. Pál levele a rómabeliekhez; a közelebbi környékbeliek; a falumbeliek.
2. Az alapszóban kifejezett csoporthoz, közösséghez tartozó. Árpád-házbeli királyok, ® céhbeli, ezredbeli, ® hivatalbeli, ® kebelbeli, ®rangbeli, ®társaságbeli. –21 (gyak. jelzővel) Első évfolyambeli hallgatók; a hatodik gyalogezredbeli tisztek; minden nemzetbeli képviselők; mindkét nembeli ifjúság. –22 (gyak. személyragos alapszóval) Ezredembeli pajtásom; fajtájabeli cimborái; szakmájabeli barátai. A császárnak belső udvarabeli főtisztei. (Mikes Kelemen) || a. (főnévi értelemben) Az alapszóban kifejezett csoporthoz, közösséghez tartozó személy. A pártbeliek; a tanácsbeliek; a szakmabeliek; az ugyanazon törzsbeliek; a fajtájabeliek; az első korosztálybeliek.
3. Az alapszóban kifejezett dologhoz, jelenséghez tartozó. ® Időbeli, ® képzeletbeli, ® mesebeli, perbeli, ® térbeli, ® vádbeli.
4. Az alapszóban kifejezett tulajdonságot, képességet, gondolatot, érzést, egyéb lelki tartalmat v. külső körülményt illető, arra vonatk. ® Becsületbeli, ® elmebeli, ® észbeli, ® jellembeli, ® mesterségbeli, ® pénzbeli, ® számbeli, fizetésbeli különbség; gondolkodásbeli eltérések; hitbeli buzgóság; ízlésbeli eltévelyedés; minőségbeli különbség; modorbeli sajátság; szakmabeli tudás; vagyonbeli különbség. Hitbeli bizodalommal voltak iránta. (Tömörkény István)
5. Az alapszóban kifejezett időben élő, létező, lefolyó, történő, szokásos, ahhoz tartozó. ® Békebeli, ® jövőbeli, ® jövendőbeli. –51 (gyak. jelzővel) Régi világbeli asszonyok. Más öltőbeli nép, más ivadék nő fel. (Arany János) || a. Az alapszóban kifejezett történelmi korban, korszakban, időszakban élő, létező, lefolyó, történő, szokásos, ahhoz tartozó. Kőkorszakbeli emberek, leletek. –a1 (gyak. jelzővel) Múlt századbeli nézetek; a nyelvújítás korabeli irodalom. – a2 (gyak. személyragos alapszóval) ® korabeli bútorok; a századunkbeli események. || b. (főleg jelzővel) (ritka) Meghatározott életkorban levő <személy>, ilyen életkorban lefolyó, történő, szokásos, ahhoz tartozó. ® Javakorbeli; java korabeli férfiak, asszonyok; az ő korabeli öregek: azok az öregek, akik akkortájt születtek, mikor ő. || c. (főnévi ért) A korabeliek (korombeliek stb.): azok, akik vele (velem stb.) egykorúak. || d. (főnévi értelemben) Az alapszóban meghatározott évben született személy. A tízbeliek: azok, akik a folyó évszázad tizedik évében születtek. A hatbeli utolsó gyakorlatát csinálta most, s ezért lenézi a nyolcbelit, aki még egyszer felszedi a szép ruhát, s rangosan különbözteti meg magát a kilencbelitől, akinek még annyi rukkolása van, hogy tizenhat manipuláns őrmester se tudná kiszámolni. (Tömörkény István) || e. (hivatalos) Az alapszóban v. alapul szolgáló szókapcsolatban kifejezett alkalomra, esetre vonatkozó. Két rendbeli betörés.
6. Az alapszóban kifejezett tárgy v. dolog által történő v. véghezvitt, ill. annak formájában történő, jelentkező. ® Írásbeli, ® szóbeli, ® levélbeli.
7. Az alapszóval kifejezett tárgyból v. dologból álló. ® Pénzbeli, ® ténybeli. Ez az egész elaborátum … a főispán részére készült … Findzso asszony adatbeli hozzájárulásával. (Mikszáth Kálmán)
8. (régies) Az alapszóval kifejezett tárgy v. dolog részét képező. Csanád … drágaságbeli osztályrészét Gyulának engedi. (Arany János) || a. (főnévi értelemben) (népies) Ruhabeli: a ruházat vmely darabja; ruhaféle. Akarok venni valami kis ruhabélit. (Móricz Zsigmond)
9. Az alapszóban kifejezett dolog szerint tekintett. ® Tiszteletbeli.
