-nemű
-nemű [e v. ë] (melléknévképző és főnévképző)
I. (melléknévképző)
1. Ahhoz a nemhez, fajtához tartozó, amelyet az alapszó kifejez. Fanemű; fejérjenemű; → gáznemű; gépnemű szarunemű.
2. Ahhoz a természetes (v. nyelvtani) nemhez tartozó, amelyet az alapszó megjelöl. → Kétnemű, → hímnemű; → nőnemű; → semlegesnemű
3. (ritka) Az alapszóban kifejezett tárgyhoz, dologhoz hasonló, arra emlékeztető. Hártyanemű képlet; kocsonyanemű anyag; → légnemű, pikkelynemű képződmény; tejnemű folyadék; vászonnemű szövet.
4. (névmási v. számnévi alapszóval) Az alapszóval megjelölt minőségben, fajtában, jellegben megnyilvánuló. → Egynemű → ilyennemű; → különnemű. → másnemű; → mindennemű; → minemű; → néminemű → semminemű.
II. (főnévképző) -t, -ek [e]
1. (gy-ak. többes számban, főnévi alapszóval) Az összefoglaló értelmű alapszóval kifejezett tárgyakhoz, dolgokhoz tartozó tárgyak,dolgok. → Ételnemű; → gabonanemű; → ruhanemű; tésztaneműek; zöldségnemű → zsírneműek.
2. Az alapszóval jelölt tárgyhoz, ennek fölszereléséhez tartozó tárgyak összessége. → Ágynemű; → asztalnemű.
3. Az alapszóval jelölt anyagból való használati tárgyak összessége. → Ezüstnemű; papírnemű; üvegnemű; vászonnemű.
4. (melléknévi alapszóval) Azoknak a tárgyaknak összessége, amelyeket az alapszóval különböztünk• meg más hasonlóktól. → Alsónemű; → fehérnemű.
A szócikk utolsó előtti sorában, a II. 4. sz. jelentés értelmező szövegében a „különböztünk” helyett olvasandó szó: különböztetünk
