a [3]

Teljes szövegű keresés

a [3] mutató névmás és határozott névelő az
I. névmás, mutató Ld. az.
II. határozott névelő (ragozhatatlan) Alakja mássalhangzóval kezdődő szó előtt a, magánhangzóval kezdődő előtt az; (tájszó) magánhangzóval kezdődő szó előtt is a (a ember). Használata:
I. <Köznevek, ilyen értelmű más szófajú szavak és köznévvel kapcs. határozók előtt.>
1. <Már említett v. jól ismert, meghatározott személyt v. dolgot jelentő köznév előtt.> A gyerek már megint sír (az a gyerek, akiről az imént beszéltünk, akire gondolunk v. aki a közelben van). Megírtad a leckét (azt a leckét, amely most van feladva)? Itt volt a postás (az, aki jönni szokott). A zivatar elvonult. Az elnök megnyitja az ülést. Az alperes elismeri, hogy … (A névelőnek ilyen esetekben való elhagyása helytelen.) Az ülést máskorra halasztjuk.  Szertenézett s nem lelé Honját a hazában. (Kölcsey Ferenc) Híni kell csak a szabót, a Posztó meg van véve rég. (Petőfi Sándor) Kifáradt már a lovas és a ló … (Petőfi Sándor) Kergettem a labanchordát, Sirattam a szivem sorsát. (Ady Endre) || a. <Ismert v. meghatározott anyagot jelentő főnév előtt.> Tíz forintot elvett a pénzből. Ivott a pálinkából (egy kupicával).  Az almáriomban … talált … egy félig telt borosüveget …, amit az asztalra tett, megtöltvén a borból egy pohárkát. (Mikszáth Kálmán) || b. <Idő, időszak, napszak neve előtt, ha ez nem időhatározóként szerepel.> A délután már rövid, hamar itt az este. A jövő el van rejtve a szemünk elől. A nyarat mindig falun tölti.  A jövendő reményein Csügg a kényes ifjúság. (Kiss Faludy Sándor) Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt! (Kölcsey Ferenc) Pest alatt ért össze utasunk az esttel. (Arany János) || c. <Hónap, nap neve előtt a használat ingadozó.> Hol van már (a) március! (A) kedd nekem nem alkalmas.  A Tavaszt nem tudták megkötözni, | S a Május mégis ír, izgat, beszél. (Ady Endre) || d. <Meghatározott időpontot v. időszakot jelölő időhat előtt.> A héten: ezen a héten; a nyáron, az ősszel, a tavasszal, a télen: a most elmúlt v. a legközelebbi ilyen évszakban; a jelenben; a múltban; a jövőben (de: jövőre).
2. <Fajfogalom megjelölésére használt köznév előtt.> Az eső csapadék. A gomba virágtalan növény. A sertés szapora állat.  Isten, áldd meg a magyart. (Kölcsey Ferenc) A madár röpűlt csak eddig, Most az ember is röpűl! (Petőfi Sándor) Nem a kosár a fő, hanem a tojás benne. (Móricz Zsigmond) Előbb-utóbb a szegénynek Úgyis meg kell bolondulni. (József Attila) –21 <Hangsúlyosan.> Az a kép, amelyet az író rajzol, nem pusztán egy egyén, hanem az ember képe. || a. <Fajfogalom megjelölésére használt anyagnév előtt.> Az arany nemesfém. Az ipar alapja a vas és a szén.  Tekinteted … lágyabb a selyemnél. (Petőfi Sándor) || b. <többes számú főnév v. főnévként használt melléknév előtt, ha fajt v. csoportot jelöl.> A fiatalok: a) az ifjabb nemzedék; b) az ifjú házasok vmely családban; az öregek: a) az idősebb nemzedék; b) a szülők. A nők egyenjogúak a férfiakkal. A négerek üldözése Amerikában.  Szeretem az elutazókat, Sírókat és fölébredőket. (Ady Endre)
3. <Elvont fogalmat v. képzeletbeli dolgot jelentő főnév előtt.> Az egészség drága kincs. A tudás hatalom. Ez itt a pokol. Utolérte a végzet.  A tett halála az okoskodás. (Madách Imre) Adjuk a haragot az epedés fátyolán keresztül … (Mikszáth Kálmán)
4. <Jelzős kapcsolat előtt, amelyben a főnév vmely tulajdonságot, állapotot v. helyzetet jelentő jelző által van közelebbről meghatározva.> Az ilyen csendes esőt szeretem. Az alvó gyermek fölé hajolt. A legjobb munkásokat kitüntetik. A hátulsó ülésen ült.  A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely. (Vörösmarty Mihály) Kocsmárosné, arany virág, Ide a legjobbik borát. (Petőfi Sándor) Bontó vármegyét … elkormányozná jól a legutolsó írnok is. (Mikszáth Kálmán) Már ránk szakadt a bús, vak este. (Ady Endre) || a. <Számjelzős főnév előtt, ha a számjelző azt jelöli, hogy a szóban forgó személyből v. dologból összesen annyi van; gyak. mind jelzővel nyomósítva, s ilyenkor főnévi jelentésű számnév előtt is.> Megdöglött a három disznaja. Ellopták a két libámat. Mind a hat betörőt elfogták.  A két asszonyság … együtt ült az asztalnál … mind a kettő rossz hangulatban volt. (Mikszáth Kálmán) A két szemem ugy-e milyen nagy? (Ady Endre) || b. <Néhány -ik végződésű, jelzőként v. önállóan használt névmás, sorszámnév és a többi(ek) szó előtt.> Az egyik fiú elment, a többiek itt maradtak. Én voltam a sorban az ötödik.  Oh szabadság, … Te vagy örök, a többi mind bálvány. (Petőfi Sándor) Jobbra száll az egyik [madár], balra a másik. (Mikszáth Kálmán) || c. <Olyan birtokos személyrag nélküli főnév előtt, amelyet (rendsz. utána álló) jelzői melléknév határoz meg közelebbről.> A fiú, akit a boltba küldött, még nem jött vissza. Nem találta a helyén az asztalt, amelyen dolgozni szokott.  Melyen ült, a malomkő-darabot fogta, | Toldi György boszantó népe közé dobta. (Arany János) || d. <Jelzőként használt ez, az (emez, amaz, ugyanez, ugyanaz) mutató névmás és a jelzett szó között.> Ez a fiú hozta az üzenetet. Abban a házban lakik.  Ez a város születésem helye. (Petőfi Sándor) Tedd le csak hamar azokat a tányérokat, keresd meg Mari kisasszonyt. (Mikszáth Kálmán) Ezt a vad mezőt ismerem, | Ez a magyar Ugar. (Ady Endre) || e. <Jelzőként használt melléknévi mutató névmás előtt, ha a névszót nem egy tulajdonságában, hanem egész mivoltában határozza meg.> Az effajta tévedések nagy zavart okoznak. Az ilyen meggondolatlanság szerfölött veszélyes. || f. <mondat v. felkiáltás élén, rendsz. jelző előtt, indulatos, méltatlankodó beszédben, hangsúlyosan egybeejtve a következő szóval.> (bizalmas) A kutya mindenit neki! A keserves kínszenvedését! || g. <A fogalmat pontos(abb)an meghatározó, értelmezőként használt köznév, v. (irodalmi nyelvben) hátravetett jelzőként használt melléknév előtt.> Zrínyi, a költő.  Fut Bécs felé Jellasics, a gyáva. (Petőfi Sándor) Mári szolgálónk, a néma, Hirtelen, hars nótákat dalolt: Különös, | Különös nyár-éjszaka volt. (Ady Endre)
5. <birtokos jelzős szókapcsolatok előtt, ha a birtokos jelző maga is határozott, és nincs birtokos személyragja.> Az asztal lába; a folyó árja; az állam érdekei; a dolgozók életszínvonala. (Ha a birtokos jelzőnek birtokos személyragja van, a használat ingadozó, pl. (a) nővérem barátnői.)  Szent a szalmakunyhók küszöbe! (Petőfi Sándor) Erzsébet … pongyolában, borzasan fölsietett az ura műtermébe. (Kosztolányi Dezső) Kimegyek egy kicsit, megnézem a csillagok állását. (Móricz Zsigmond) || a. <személynévmási, a birtokviszonyt nyomósító birtokos jelző előtt.> A te kabátod; az ő kertjükben.  Mondjátok-e az est óráinál: | Hát a mi Sándorunk most mit csinál? (Petőfi Sándor) Márciusi Nap, nagy a te hatalmad. (Ady Endre) || b. <A -nak, -nek ragos birtokos jelző és a birtokszó közt rendsz. kitesszük a névelőt, ha a birtokszónak nincs jelzője.> Nézzük az országnak az érdekét! A tájnak a szépsége megragadott.  Valamelyik tulajdonosnak a legényfia odafönt járt Pesten. (Tömörkény István) || c. <birtokos személyragos főnév előtt, ha ez nem a mondat v. kiemelt főszólam elején áll.> Elveszti az eszét, a fejét; elállja az útját; végzi a dolgát; érzi a vesztét; (de: eszét veszti, útját állja, dolgát végzi, vesztét érzi). Hol az órád? Ma lesz a napja, hogy … Mérnök az öcsém. Szép a ruhája. Elveszett a könyvem. A fiú a leckéjét tanulja. A szabó a műhelyében dolgozik.  Itt a nyilam! mibe lőjjem? (Petőfi Sándor) [A levélnek] Piros a Pecsétje, Fínom a hajtása. (Arany János) || d. <Jelzős, birtokos személyragos névszó előtt, ha kifejezett v. hallgatólagos szembeállításban szerepel; egyébként a használat ingadozó.> A szürke kalapját vesztette el (, nem a barnát). A bal karodat emeld föl (, ne a jobbat). || e. <Vmely egészből vmely részt kifejező személyragos névszó előtt.> Vminek az eleje, a java, a közepe, a veleje. Hadd hulljon a férgese. Vedd ki a sárgáját (a tojásnak). Kérek egy kiló húst a soványából.
6. <állítmányként (v. alanyként) használt felső fokú melléknév előtt.> A XIX. század magyar költői között Petőfi a legnépszerűbb. A pesti Duna-hidak közül a Lánchíd a legrégibb. || a. <állítmányként v. alanyként használt középfokú melléknév előtt a használat ingadozó.> A kettő közül melyik (a) különb? Azt gondolom, ez (a) szebb. || b. <főnévként használt, a mondatban alanyként, tárgyként, határozóként szereplő középfokú és felső fokú melléknév előtt.> A kisebb(ik) is jó lesz. A nagyobb(ik)ra rá se nézett. A legszebb(ik)et választotta. || c. <felső fokú (idő)határozó előtt a használat ingadozó.> Te voltál ott (a) leggyakrabban. Ő érkezett (a) legkésőbben, de ő maradt (a) legtovább.
II. <Tulajdonnevek előtt.>
1. (tájszó, bizalmas) <Személynevek előtt.> A János; a Kovács Pista. Ezt a Katitól hallottam.  Mi baja a Homolódynénak? (Mikszáth Kálmán) || a. <Gyűjtő, összefoglaló v. fajt megjelölő értelemben használt többes számú személynevek előtt.> Az Árpádok: az Árpád-házi királyok; a Hunyadiak; a Zrínyiek.  Bujdosol, mint a Rákócziak. (Petőfi Sándor) Ilyen gyávák a Góliátok? (Ady Endre) || b. <Személy- v. családnév előtt, ha nyomósító ez, az (ugyanaz) mutató névmás jelzője van.> Ez a Karcsi már megint elszökött. Ezt a Baloghot ki nem állhatom. || c. <Jelzőként v. határozós igenévi jelzőben használt személy- v. családnév előtt; keresztnév előtt bizonyos kapcsolatban el is maradhat.> A Kovács házaspár; a Laci gyerek; a Rozgonyi-ház; (a) Sanyi bácsi; (a) Juci néni; (a) Béla sógor; a Marx elindította mozgalom; a Bessenyeivel kezdődő felvilágosodás.  A Feri gyerek maga nyergelte és kantározta fel hóka lovát. (Eötvös Károly) || d. <birtokos jelzőként álló személynév előtt; a névelő ilyenkor voltaképpen a birtokszóhoz tartozik, s választékos nyelvhasználatban gyak. elmarad.> (A) Feri lépései (= Ferinek a lépései); (a) Klári hangja (= Klárinak a hangja).  Megvált Bennünket a Dózsa trónja. (Ady Endre) Illik rá a Shakespeare megállapítása … (Móricz Zsigmond) || e. <Jelzős személynév előtt.> A két Bólyai; a kis Zsuzsi; a vén Bence; a mi Pistánk. Még a hallgatag Kovács János sem állhatta meg szó nélkül. (A szegény melléknévi jelző előtt, ha szánakozó értelmű v. néhai-t jelent, rendsz. nem áll névelő. Pl. Szegény Pali, de megjárta. Szegény nagyapám gyakran emlegette gyermekkorát.)  Itt küzdtenek honért a hős | Árpádnak hadai. (Vörösmarty Mihály) || f. (ritka) <Értelmezőként használt személynév előtt.>  E tollat sisakomtól vidd el | Tarhoz, a Lőrinchez. (Arany János)
2. <Állatok, fák tulajdonneve előtt.> A Bodri; a Csákó; a Ráró; a Normafa. A Riska tehén tizenkét liter tejet ad naponta.
3. <Égitestek, csillagzatok neve előtt.> A Mars; a Nagymedve; a Sarkcsillag; a Venus. A Föld a Nap körül kering.  A nap is velünk szalad. (Petőfi Sándor) Csúfolódóbb sohse volt a Hold. (Ady Endre)
4. <Földrajzi alakulatok, tájegységek, határ- és településrészek tulajdonnevei előtt.> A Balaton; a Bükk; a Duna; a Kékes; az Alföld; a Dunántúl; az Érmellék; a Nagykunság; a Barackos dűlő; a Belváros; a Jókai utca; a Madách tér.  Nosztyék ácsorgással töltötték az időt a Főtéren. (Mikszáth Kálmán) Ballagtam éppen a Szajna felé … (Ady Endre) || a. <Világrészek, országok, tartományok, megyék, városok, községek neve előtt, ha jelzőjük van v. maga a tulajdonnév jelzős kapcsolat, ill. összetétel.> Az iparosodó Baranya; a mai Budapest; a haladó Európa; az új Magyarország; a szabad Kína; az Egyesült Államok; a Magyar Népköztársaság; a Német Demokratikus Köztársaság; a Dél-afrikai Unió; a Szovjetunió.
5. <Intézmények, hatóságok, hivatalok, egyesületek, vállalatok teljes v. rövidített neve előtt, mondatban.> Az Akadémián tart előadást. A közértben vásárol. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kongresszust rendez. Bátyám a Tervhivatalban dolgozik. || a. <Szállók, vendégfogadók, éttermek, kocsmák, csárdák neve előtt, mondatban.> A Gellértben vacsoráztunk. A Kispipában söröztek. A Makkhetesben szólt a zene. A Koronában szoktak megszállni.
6. <Könyv, hírlap, folyóirat, irodalmi és zenei műalkotás címe előtt, mondatban, ha maga a cím nem kezdődik névelővel; ha névelővel kezdődik, akkor a névelőt nem ismételjük meg.> A Társadalmi Szemlébe ír. A Népszavát olvassa. Most olvastam a Zord időt. Szeretném megnézni Az ember tragédiáját. A III. szimfóniát játsszák. Rodin egyik legszebb szobra az Örök bálvány.
7. <Gyártmányok, árucikkek egyénítő neve előtt, akár jelzőként, akár önmagában áll.> A Caola-szappan igen jó. A Csepel (motorkerékpár) jól bevált. A Kossuth (cigaretta) minősége javult. Olcsóbb lett a Vim (tisztítószer).
III. <Elszigetelődött határozószók előtt.>
1. <Olyan időhatározók előtt, amelyek a jelennel v. a közeli múlttal vannak kapcsolatban.> Az idén; az este: tegnap este; az imént; a minap; a múltkor.
2.* A leginkább: leginkább.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
IV. <Alkalmi főnevesülés jelölésére.> A „hogy” kötőszó. A „jaj” indulatszó.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages