abrakol
abrakol ige -t, -jon
1. tárgyas <Állatot, főleg lovat> abrakkal, szemes takarmánnyal etet, abrakot ad neki. Reggel és este abrakolja a lovakat. A közlegénység … legrendetlenebbül abrakolta lovát. (Széchenyi István) A kocsis … azon van, hogy a lovak … pontosan repüljenek. Most nem tartozik rá, hogy a lovak … jól vannak-e abrakolva. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül) Abrakot ad a lónak. Abrakoljunk, aztán induljunk! Ha abrakoltál, itasd meg a lovakat. || b. (tárgy nélkül) <Állat, főként ló> abrakot eszik. Abrakoltak már a lovak? A tehenek lent abrakolnak az istállóban. A muszka lovain meglátszott, hogy boxban abrakolnak. (Herczeg Ferenc) || c. (tárgy nélkül) (ritka, bizalmas, tréfás) <Ember> eszik. No, itt lepihenünk és abrakolunk. || d. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Táplál. Engeded, hogy barbar szolgák kezeiket rám tegyék, Kiket annyit abrakoltam? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. tárgyas (tájszó, tréfás) <Személyt, főleg gyermeket, büntetésből> üt, ver. A fiát abrakolja, mert hazudott. || a. tárgyas Ostorral abrakolja a lovat: ostorral veri, ahelyett hogy jóltartaná.
Igekötős igék: megabrakol.
abrakolás; abrakoló; abrakolt; abrakoltat.
