abroncs
abroncs főnév -ot, -a, (népies) abrincs
Általában fémszalagból v. hajlékony ágból, vesszőből készített lapos pánt, amely vmit szorosan körülfog, erősen összetart.
1. Hordó v. más faedény (csöbör, kád stb.) dongáit összetartó lapos vas- v. fakarika. Elpattan, leesik, lepattan az abroncs; abroncsot húz, ver a hordóra. Lefejti a rozsdás abroncsot. [A csárdának] Pózna végén abroncs a cégére. (Petőfi Sándor)
2. Fakerék kerületére melegen ráhúzott vastagabb vaspánt, amely a kereket összetartja és a kopástól védi; ráf. Új abroncsot húz a kerékre a kovács. || a. (műszaki nyelv) Vasúti mozdony és kocsi vaskerekének peremére húzott igen szilárd, hengerelt acélból készült, kb. 8–10 cm vastag hornyolt vaspánt. Az abroncs a vasúti kerék futófelülete. || b. <Autó, kerékpár kerekén> a tömlőt körülvevő gumiburkolat, ill. tömör gumiból készült rugalmas, gyűrű alakú pánt; köpeny (2), külső (3). Kopott, új abroncs. Vmi felhasította a kerékpár abroncsát.
3. (régies) Krinolint kifeszítő nagy, rugalmas acélkarika.
4. (régies) <Fejen v. felső karon> díszként viselt fémszalag, lapos karika (1), pánt. Előttük lovagol egy … asszony, hosszú haja lobog, fején arany abrincs. (Jókai Mór)
5. (építészet) Főként tetőszéknél, faszerkezetnél, áthidalásnál alkalmazott, az egymás melletti tagokat gyűrűsen vagy szögletesen összefogó fémszalag, pánt.
Szóösszetétel(ek): 1. abroncsacél; abroncsemelő; abroncsfa; abroncskészítő; abroncsruha; abroncsszoknya; abroncsvas; 2. gumiabroncs; kerékabroncs.
abroncstalan; abroncsú.
