acélos
acélos melléknév -an, -abb
1. (régies) Acélból való, keményre edzett <szúró, vágó eszköz>. Acélos dárda, kard, pajzs. Szikráztak acélos kardjaik. (Vörösmarty Mihály) || a. (régies) Acél felhasználásával készített <hadi öltözet>. Jön reá egy nagy vitéz, – páncélos: – Minden öltözete ezüstös, acélos. (Jókai Mór)
2. (ritka) Olyan <anyag, tárgy>, mint az acél; ahhoz hasonló külsejű, színű, keménységű, tömörségű. [A vadkörtefa] fúrta be acélos gyökereit a kövér fekete talajba. (Tolnai Lajos) Kivillant a folyó acélos vize. (Krúdy Gyula)
3. (átvitt értelemben) Olyan <búza- v. rizsszem>, amely, ha keresztben kettévágják, a vágási felület mentén áttetsző, kemény, nem lisztes. Acélos búzánk világhírű. [A róna] földje egy ölnyi mély televény s trágyázatlanul is húsz magot ád a legszebb acélos búzából. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, választékos) Acélhoz hasonlóan rugalmas, edzett, szívós (inú, izmú). Acélos idegek, izmok, kezek, test. Acélos erővel minden inam pattan. (Arany János) A diák acélosan szorította meg tanárja kezét. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, választékos) Acélhoz hasonlóan éles, kemény csengésű <jelenség>. Acélos hang. Lehetett hallani nyugodt acélos hangját, amint intézkedett. (Gárdonyi Géza)
5. (átvitt értelemben, választékos) Szilárdságot, határozottságot kifejező; kemény, haj(lí)thatatlan, megingathatatlan <lelki tulajdonság, magatartás>. Acélos akarat, jellem, tekintet. Acélos erővel lépünk fel minden rossz szándék ellen.
acélosság.
