acsarkodik
acsarkodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (népies)
1. <Személy> rendsz. toporzékolva, dühösen kiabál v. sír. Ez a gyerek, ha rászólnak, mindjárt elkezd acsarkodni. Az eldöngetett fiú elkezde amúgy istenigazában acsarkodni. (Jókai Mór) Maszatos kis porontyaim ugyancsak acsarkodnak. (Ambrus Zoltán)
2. <Kutya> megkötve v. kerítés mögé zárva, tehetetlen dühvel, fogát vicsorgatva ugat. A komondorok a kapu rács mögött acsarkodtak az idegenekre.
3. Agyarkodik. Rossz szomszéd, mindig acsarkodik reájuk.
acsarkodás; acsarkodó.
