adakozó
adakozó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb (ritka) Olyan <személy>, aki adakozik v. adakozott vmely célra, vmire. Az adakozó közönség; az adakozó személyek névsora. || a. <Főként állandósult szókapcsolatokban.> Olyan <személy>. aki (szívesen) szokott adakozni, ill. az ilyen személyre jellemző, valló <tulajdonság>. Adakozó kedvében van: most (éppen) szívesen ad vmit, adakozik, fizet vmire; adakozó természet(ű). Kegyesen tégy velünk, oh te legemberszeretőbb, legadakozóbb urunk. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Sokoldalú műveltségű s egyszersmind adakozó természetű volt. (Gyulai Pál)
II. főnév -t, -ja Ilyen személy. Jószívű, kegyes adakozó. Hangzik … az ország | négy része, megdicsértetésitől | a bőkezű adakozónak. (Katona József)
