adás
adás főnév -t, -ok, -a
1. (ritka) Az ad igével kifejezett cselekvés (főleg az igének I. 2, II. 4, 5, III. 1, 3, V. 2, 3, 6, 7 és VII. 1. jelentésében). Acélok csengése, Torkok kurjantása Volt a magyaroknál harci jel adása. (Petőfi Sándor) || a. Vminek az adása: az a cselekvés, hogy vmit vkinek, vminek v. vhova adnak, átnyújtanak, vkire átruháznak, tulajdonába, hatáskörébe átengednek; átadás. A ház bérbe adása. Tilos a munkának albérletbe való adása. A párt követelte a földnek a dolgozó parasztok kezébe, a hatalomnak a munkásság kezébe adását.
2. (rádiótechnika) Műsorközvetítés. ® Élő adás; kísérleti, orosz nyelvű, rövidhullámú, televíziós, zenekari adás. Adásunk véget ért. Adásunkat megismételjük, megszakítjuk.
3. (kohászat) Adag (3).
Szóösszetétel(ek): elégtételadás; hálaadás; híradás; jeladás; kézadás; kosztadás; kölcsönadás; leckeadás; névadás; óraadás; parancsadás; példaadás; rádióadás; számadás; tanácsadás; tiszteletadás; véradás.
adási; adású.
