adózik
adózik ige -ok (-om), -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon (-zék), (régies) adóz
1. tárgyatlan (Rendszeresen) adót fizet vmilyen formában. Adózik vmi után, vmire. A jobbágyok adóztak és robotoltak. A nemesség büszkén emlegette, hogy vérével adózik a haza védelmében. Milyen jó, hogy nem adózok … S van adósságom, de sok. | Én magyar nemes vagyok! (Petőfi Sándor)
2. tárgyatlan (népies, bizalmas) <Mint neki járó dolgot> (folyamatosan v. ismételten) megad, szolgáltat, juttat vkinek, ritk. vminek. A természet … kiveti ránk adónak a testi és lelki étvágyakat, amazoknak naponként kell adóznunk. (Vas Gereben) [Szüretünk.] A pásztor odalép. | Felhajt egy pohár bort, … Mert most így adózik Neki az egész hegy. (Lévay József) Kerülő … volt nyári időben, tehát neki adózott az egész határ. (Móricz Zsigmond)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben) Adózik vmivel: <személy v. csoport> szóban, magatartásban v. tettben, megadja vkinek azt, ami érzelmi megnyilvánulásban v. értékelésben megilleti; áldoz vkinek vmivel. Elismeréssel, hálával, méltánylással adózik neki(k). Könnyekkel adózott atyja emlékének. Mit késel, oh lányka … A hév szerelemnek Hév csókkal adózni? (Vörösmarty Mihály) A világ … e korszak nagyjainak tiszteletével adózik. (Vajda János) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) Vmi ellát vkit vmivel. Az élet, a sors minden javával adózik neki. Kedvence a sorsnak … a természet neki adóz minden kellemeivel. (Arany János)
4. tárgyatlan (átvitt értelemben, régies, választékos) Bűnhődik, lakol, felel (3) vmiért. Merészségéért életével adózott. Bűnt nem követtél el, bal szerencse ért, S ezért adózni nem te fogsz. (Vörösmarty Mihály)
5. tárgyas (irodalmi nyelvben) Ad, szolgáltat(ásként ad) vmit. Adóban is van részem, én [az anya] adózok katonát. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Igekötős igék: megadózik.
