ágas
ágas melléknév és főnév
I. melléknév
1. (ritka, régies) Több v. sok, kusza, egymásba fonódó ágú, sűrű, dúsan sarjadó <növény, növényzet>; ágas-bogas. Ágas bokor; sűrű ágas fa; ágas sűrűség. Eltűnnek a sűrűnek Lombos, ágas szövevényén. (Arany János) || a. Ágakkal felszerelt, ellátott, olyan, amelynek ága(i) van(nak). Az ágas karót a homokba szúrta … s a lapos bográcsot ráakasztotta. (Tömörkény István)
2. (számjelzővel) (vadászat) Olyan <szarvas, őz>, amelynek agancsán a megadott számú ág van. Tizennégy ágas szarvasbika. Lőttem ám egy [szarvas]bikát! … tizenkét ágas! (Herczeg Ferenc)
II. főnév -t, -ok, -a
1. (népies) Faoszlop, földbe ásott ácsolt fatörzs, amelynek felső vége két (ritk. három) ágban végződik; ezek tartják a közéjük fektetett rudat, gerendát. Fejének párnája a szin ágasa volt. (Arany János) || a. (népies) Kútágas. Elhagyott kúthoz értek félre álló ágassal. (Jósika Miklós) Amott egy nagy ágas Áll szomorún, egykor kútágas lehetett. (Petőfi Sándor) || b. (népies) Oszlopokon álló szín [2] (1), amelynek nincs oldala. [A kocsit] az ágas alá tolja, hogy meg ne ázzon. (Tömörkény István)
2. (népies) Földbe ásott fagerenda, rúd, pózna, amelybe ferdén felfelé álló facövekeket ékelnek, vagy kivágott fatörzs, amelyen meghagyták az ágak csonkjait rendsz. azzal a céllal, hogy edényt, tejesköcsögöt stb. akasszanak rá. A falusi udvarokon ágas szokott állni. A köcsögök az ágason száradtak. A cserény körül … valami ágast találtam …, arra mindenféle birkadarabok voltak felaggatva, biztosan a kutyáknak. (Móricz Zsigmond) || a. (tájszó) Földbe vert hegyes rúd, amelynek kiálló ágaira a frissen lekaszált terményt, takarmányt hányják, aggatják, hogy gyorsabban száradjon. Szórd a lucernát az ágasra!
3. (ritka, régies) Akasztófa. Az ágast eddig elkerűltem. (Madách Imre)
Szólás(ok): (tájszó) fejjük meg v. megfejhetjük az ágast: nincs v. elfogyott a tejünk; megfejné az ágast is (ha tejet adna): nagyon kapzsi, zsugori.
Szóösszetétel(ek): 1. ágasbúza; 2. kútágas; tótágas.
