agglegény
agglegény főnév
1. A nősülési koron (jóval) túl levő nőtlen férfi. Megrögzött agglegény. Mint agglegény élte le életét. Én Istenem, bizony megöl Elébb-utóbb az únalom! Kiált … A negyvenéves agglegény. (Tompa Mihály) Az agglegény szobája gyermekek helyett … különlegességekkel … telik meg. (Péterfy Jenő) A főtanácsos … javíthatatlan agglegény. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, tájszó) Zsírban sült, lepény- v. pogácsaszerű tészta, amelyet tejjel leöntve esznek. Vacsorára agglegényt hoztak az asztalra.
Szóösszetétel(ek): agglegénylakás.
agglegényes; agglegényi; agglegénykedik; agglegénység.
