ahajt
ahajt határozószó (tájszó)
1. Ott, amott, a szóban forgó helyen v. annak tájékán. Hát ott üldögéle Cifra ablakába Császár szép leánya Gyönge violája. | Ahajt meghallotta Szomorú énekit Székely katonának. (népköltés) Űljünk le, űljünk le, aj Bíró szép Anna! | Ahajt leülének, hogy megnyugonnának. (népköltés) || a. Azon a helyen rögtön. Lefordula a várfokról, Ahajt szörnyű halált hala. (népköltés) Mikor kiérének a szőlő fejére [= végére], Aj a gödör készen, tövissel berakva! | Ahajt csak elrémül szegény Szabó Orzsik. (népköltés)
2. Azonnal, mindjárt. „Add elé, add elé a nagy láda kólcsát [= kulcsát]!” | „Nem adom, nem adom a nagy láda kólcsát … ” | Ahajt csak bérugá gyontáros [= tarkára festett] ládáját, Végig lehasíttá az egyik oldalát. (népköltés) Valami tolvajok a szép patakon lopott lovat vittek által, de ahogy gázlattak [= gázoltattak], ahajt úgy úgy feldurálta magát [= megduzzadt], hogy lovastul együtt elseperte. (népköltés)
3. <Elbeszélésben:> azután, arra, azzal. Mikor fele útját elutazta volna, Csak eszibe juta küssebb [= kisebb] gyermek szava, Ahajt megfordula, haza felé tére. (népköltés)
4. <Határozottabb jelentés nélküli töltelékszó, az irodalomban néha stílusjellemző sajátságként.> Mondok egyet, Manassé öcsém, igyunk ahajt előbb egyet. (Jókai Mór)
