aj
aj [aj v. ăj] indulatszó (kissé bizalmas)
1. [aj v. ăj] <Meglepetés, csodálkozás kifejezésére.> Aj de nagy satyakú ember baktat erre! (Gárdonyi Géza)
2. [aj v. ăj] <Csodálkozást is tartalmazó elismerés, dicséret kifejezésére.> Aj, de szép tó! Aj, de gyönyörű táj! Aj, micsoda pompás játék!
3. [aj] <Ujjongó öröm, elragadtatás kifejezésére:> Aj, de jó lesz! Aj, de jó, hogy idejöttünk!
4. [aj v. ăj] <Fájdalom, szomorúság kifejezésére.> Aj, de fáj a fejem! Aj, hogy fáj! || a. <Szomorú lemondás, panasz kifejezésében.> Aj be bajos jó szeretőt találni. (népköltés) Aj de bajos egy párnára fekünni, Aki egymást igazán nem szereti. (népköltés)
5. [aj] <Sajnálkozás, részvét kifejezésében.> Aj, de bánom, hogy megsértettelek! Aj, milyen pokoli szenvedés!
6. [aj] <Helytelenítést tartalmazó sajnálkozás kifejezésében.> Aj, Konstantinus, látod mennyi rosszat | szült … adományod, | mellyel először lett egy pápa gazdag! (Babits Mihály–Dante-fordítás) Minek jött … haza, aj de kár volt neki hazajönni! (Móricz Zsigmond)
7. [ăj] <Vágyakozás, óhajtás kifejezésére.> Aj, de jó volna, ha már nyár volna!
8. [aj v. ăj] (népies) <Népdalokban réjaként, ráütő sor kezdő szavaként, különféle érzelmi tartalom, főként vágyakozás, sóhajtás kifejezésére, gyak. csak a sor kitöltésére.> Két szép arany perec, aj! a két szarvába. | Aj! a két ódalán két szép égő gyertya. (népköltés) Aj csak elvágtata Király városába. (népköltés)
