ajaj
ajaj indulatszó ajajaj (gyak. az utolsó szótagon a hangsúly) (kissé bizalmas)
1. <Nem tetszés, rosszallás kifejezésére, gyak. fokozó értelmű mondat bevezetésére.> Ajaj! nem lesz ennek jó vége, azt már látom! Ajaj, micsoda disznóság! || a. <Sopánkodás kifejezésére, gyak. gúnyos árnyalattal.> Ajaj, kár volt ezt tenned! Ajaj, micsoda fölösleges munkát végeztél!
2. <Gúny, káröröm kifejezésére, főként fokozó értelmű mondat bevezetésére.> Ajaj, ennek is jól ellátták a baját! Ajaj, micsoda állapotok ezek! Botrány lenne, ajajaj, Micsoda cifra, szörnyű baj. (Tóth Árpád)
3. <Öröm, megelégedettség, jóleső meglepetés kifejezésére, főként fokozó értelmű mondat bevezetésére.> Ajaj, annyit ehettünk, amennyi belénk fért! Ajaj, ez aztán az igazi! Csat, pecek és fűző, kapocs – ajaj! mennyi. (Arany János)
4. (ritka) <Élénk helyeslés kifejezésére:> de mennyire! bizony! A vastag szép asszony … is kiabált, hogy: aj aj! de mennénk [a harcba], egy szálig fölkelnénk. (Tolnai Lajos)
5. (bizalmas) <Főként kérdésre adott egyszavas feleletként vagy tagolatlan mondat részeként, érzelmileg erősen telített fokozás kifejezésére, gúnyosan is:> de még mennyire! [Van adósságod?] – Ajaj! [Jól mulattatok?] – Ajaj! [Sokat bosszankodtál?] – Ajaj!
