ajánlat
ajánlat főnév -ot, -a
1. Szóban v. írásban tett közlés, mellyel vki ajánl (4–6) vkinek vmit. Házassági, szerelmi ajánlat; képtelen, méltányos ajánlat; tisztességes, tisztességtelen ajánlat; ez elfogadható ajánlat; vmely ajánlatra rááll; ajánlatot elfogad, hoz, kap, tesz, visszautasít. Ne tegyen nekem ilyen rút ajánlatot! Felelt János vitéz: „Elfogadom tehát | Egy kikötéssel a kendtek ajánlatát. (Petőfi Sándor) Azt a gyakorlati ajánlatot tette a gavallérnak, hogy … a gyöngyét … tegye zálogba. (Hunyady Sándor)
2. (hivatalos) Rendsz. írásbeli közlés, bejelentés, amelyben vmely iparos, ipari vállalkozó v. vállalat közli, hogy mely összegért és mely feltételekkel hajlandó vállalni vmely munkát. Ajánlata a legjobb, a legolcsóbb volt. Ajánlatot benyújt, elfogad, fenntart, visszavon. Az ajánlatokat a megyei tanácshoz kell benyújtani.
3. (sajtónyelvi) Hirdetmény, amelyet vki újságban v. máshol tesz közzé vmely ingó v. ingatlan értékesítése végett. Apróhirdetésben, falitáblán közölt ajánlat. Olvastam ajánlatát. || a. (sajtónyelvi) Közlés, amellyel vki szóban v. írásban teszi közzé vminek vételére vonatk. szándékát, a felajánlott vételösszeg megjelölésével. Ajánlatot juttatott el a kiadóhivatalba. Telefonon közölte ajánlatát. Az árverésen ajánlatot tett.
4. (régies) Ajánlás (2). Hol vannak ajánlataid, hol vannak pártfogóid? (Csiky Gergely)
Szóösszetétel(ek): 1. ajánlatbenyújtás; 2. árajánlat; ellenajánlat.
ajánlati; ajánlatú.
