ájultság
ájultság [tárgyas v. cs] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. Az ájult (1) melléknévvel kifejezett állapot; eszméletlenség. Egyik ájultságból a másikba esett. A hosszú ájultságból alig tudott magához térni. Klára … majd egy órai ájultság után félholtan futott … Wingardus házához. (Jósika Miklós)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Az ájult (3) melléknévvel kifejezett (szellemi) állapot; tespedtség, ernyedtség, tehetetlenség. A tömeget, a nemzetet felrázta ájultságából. Feleszmélt ájultságából, s ismét alkotni kezdett. A megyei élet teljes ájultságát … megúnta a tömeg. (Kemény Zsigmond)
