akcentus
akcentus [ë] főnév -t, -ok, -a (régies írva: accentus is)
1. (választékos) Hangsúly (1, 1a).
2. (választékos) A beszéd ejtésmódja, kül. hangképzése, hanglejtése, hangsúlyozása. Idegen az akcentusa. Éles akcentussal beszél. A magyar szót németes accentussal ejti. (Jókai Mór) Kérő accentussal szólt. (Tolnai Lajos)
3. (nyelvtudomány, régies) <Szövegben egy-egy betűn> a hangsúly jele. Ennek az írónak a görög szövegében nincs akcentus.
akcentusos; akcentusú.
