alá [1]
alá [1] névutó, határozószó és igekötő
I. névutó (ragtalan v. birtokos személyragos szó mellett, azzal együtt értve)
1. Olyan helyre, amelyhez viszonyítva a névutóhoz tartozó szóval jelölt személy v. dolog fölülre kerül v. fölül lesz. ® Fedél alá. A gyermek az ágy alá bújt. Az eresz alá állt az eső elől. Pincét ásott a ház alá. Hóna alá vette a könyvet. A csirke a ló alá került. A villamos alá került. Kitépte magát anyja kezei közül, és bemenekült a másik szobába az ágy alá. (Nagy Lajos) || a. A szóban forgó dolog felszíne alatt levő helyre, térbe. A föld alá; a víz alá. Víz alá került a határ nagy része. [Toldi György] Csakhogy a föld alá nem bútt szégyenében. (Arany János) || b. A függőleges helyzetben levő v. képzelt test, tárgy szóban forgó részénél lejjebb levő helyre. A ® lába alá néz; (az) ® orra alá; talp alá való zene: tánczene. A lapockája alá ment a golyó. || c. <Fával, bokorral kapcs:> lombja alatti helyre. A fa alá húzódtak a viharban. Kirohantam … a kertbe, a tűlevelű fenyők alá. (Kosztolányi Dezső) || d. <Állandósult szókapcsolatokban néha arra utal, hogy a névutó előtti szóval kifejezett dolog csak később kerül szokásos v. rendeltetési helyére; helyettesíthető ezzel: részére.> Vmi alá szánt: azért szántja fel a földet, hogy vmit vessen bele; must alá való kád: a) az a kád, amelybe a must folyik; b) az a kád, amelyben a mustot készítik; száz holdat műveltek meg rizs alá. [A] tepertős pogácsa … igen jó borkorcsolya a hegyaljai máslás alá. (Jókai Mór)
2. Olyan helyzetbe, hogy a névszóval jelölt tárgy v. dolog külső borítója, takarója, védelme legyen vminek, vkinek. Kabátja alá még egy meleg kabátkát vett. Üveg alá tette a képet. Bőr alá adott injekció. || a. (átvitt értelemben) <Térbeliség nélküli v. elvont fogalmak esetében> a szóban forgó dolog látszata mögé. Önzését színlelt nagylelkűség alá rejtette.
3. A névszóval megnevezett tárgy tövéhez, ill. a közelében levő lenti helyre. A zászló alá. A hegy alá építi házát. Az ellenség a vár alá érkezett. A katonák éppen az ablakunk alá értek, mikor megszólalt a zene. Virágot ültet az ablak alá. || a. Vmi külső részének, szélének közvetlen közelébe. Jöjj este a kert alá! A török csapatok Buda alá vonultak. Héj, héj, mit tegyek, | Pozsony alá hogy menjek? (népköltés)
4. Arra a helyre v. annak közelébe, ahol a folyó elhagyja a szóban forgó várost, községet. Csónakkal lementünk Vác alá. Hajónk akkor ért Esztergom alá. A város alá érve, a hajó kiköt a parton. (Tömörkény István)
5. A szóban forgó város déli szélének környékére. A csapatok Szeged alá értek.
6. A szóban forgó színvonalnál, mértéknél alacsonyabbra. A hőmérséklet fagypont alá szállt. Az árakat a tavalyiak alá nyomták.
7. A kapcsolt szóval kifejezett terhes, súlyos v. olyannak tartott, ill. érzett helyzetbe, állapotba. Adó alá esik: adót kell utána fizetni; büntetés, kifogás, megrovás alá esik: b., k., m. jár érte; járom alá hajt; ® lakat alá kerül; ® lakat alá tesz; megszállás alá kerül; ostrom alá vesz; sor alá kerül; tűz alá vesz; ® vád alá helyez vkit. Állítsanak a nemzet szeme, bírálata és jóváhagyása alá. (Széchenyi István) E föllépés nem lehet ép elméjű emberé, s ennélfogva beszámítás alá nem eshetik. (Vajda János) [A] hallgatók közül kettőnek kellett volna tavasszal sor alá állnia. (Ady Endre)
8. (átvitt értelemben) A szóban forgó függő viszonyba. Vkinek a felügyelete, főnöksége, hatalma, oltalma, védelme, védnöksége, vezetése alá kerül. Bem tábornok alá osztották be. Az én kezem alá került.
9. A szóban forgó megkülönböztető jelhez, rendsz. azt követőleg. Ezt a tételt vigyük B betű alá. || a. A szóban forgó számmal jelölt házba. A Múzeum körút 10. (szám) alá költözött.
10. <Állandósult szókapcsolatokban, néha a cselekvés v. folyamat körülírásának egyik eszköze, a cselekvést, tevékenységet jelentő főnév állandó névutója.> Boncolás alá vesz vmit; ellenőrzés alá vesz, helyez vmit; vmilyen elbírálás, megítélés alá esik vmi; ® őrizet alá helyez; vita alá bocsát vmit (helyesebben: vitára b. vmit); vizsgálat alá veszi a kérdést; ® zár alá tesz vmit; ® zár alá tesz, helyez vkit; ® zár alá vesz vmit. A vezető tanár a kérdést vita alá bocsátotta. (Kosztolányi Dezső)
II. határozószó -bb
1. (régies) Mélyebben fekvő helyre; le, lefelé. Engem, szőke habok, Csöndesen vigyetek, S hej, osztán, oda alá, Oda kitegyetek! (népköltés) A dominó … eltűnt alá a lépcsőzeten. (Vas Gereben) Fellegkaparón [= felhőkarcolón] kötelekből létra. Az emelet ablaka nyil. | Surrannak alá. (Babits Mihály) || a. Fel (é)s alá: fel-alá. || b. (népies, régies) Hegynek alá: völgynek; a lejtőn lefelé. A labancdandár gyorsított léptekkel haladt hegynek alá. (Jókai Mór) || c. (régies) Lefelé fordulva. Itt fekszik Hábor hosszan sik földre terűlve | Arccal alá. (Vörösmarty Mihály)
2. (népies) Lenn; lejjebb, mélyebben fekvő területen. Arra alá az alföldi határon Mén [= megy] a juhász. (népköltés)
3. (népies) (rendsz. arra, oda határozószó után:) Délibb területen, délibb vidéken, délebbre. Arra alá Baranyában | Jó természet van a lányban. (népköltés) Abban a sivár életben … amit oda alá [Novibazárban] folytatni kellett … még ridegebbre vált a lélek. (Tömörkény István)
III. igekötő
A. Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. az alá- igekötős címszavakat, főként igéket.
B. <Önállósítva, alá- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás nyomósításaként a szóban forgó igével egyértékű.> [Aláírtad az elismervényt?] – Alá [= aláírtam]. [Az eső alámosta az utat.] – Alá bizony!
Szóösszetétel(ek): fel-alá.
