alábukik
alábukik tárgyatlan ige (választékos)
1. A víz színe alá bukik. A búvár, a kacsa alábukott. Mint a vízbe hajított fejsze bukott alá az … elítélt fiú a Duna mélyébe. (Jókai Mór) || a. <A nap alkonyatkor> hirtelen eltűnik a látóhatár alatt.
2. Vmely magas, meredek helyről lezuhan. Alábukott a szikláról.
3. (átvitt értelemben, régies) A társadalomban elfoglalt előnyös helyzetét hirtelen elveszti. Miért sírsz? … egyedül állsz … a trónon. – Éppen azért, … hogy „egyedül” állok ottan, honnan férjem alábukott. (Jókai Mór)
alábukás; alábukó; alábukott.
