alakos
alakos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <tárgy>, amelyen emberi, állati v. növényi alak(ok) (I. 1) látható(k). Alakos céltábla, szövet, váza. || a. (néprajz) Alakos tánc: olyan t., amelynek sokféle alakja (III. 1a), figurája van.
2. (elavult) Olyan <személy>, aki megtévesztésül, gyak. vmely csíny v. gaztett elkövetésére más személy alakját (I. 1) ölti magára; álruhás, álarcos. A két alakos lovag szélsebességgel elvágtatott. (Jósika Miklós) || a. (néprajz) Alakos játék: olyan j., amelynek szereplői közönségük mulattatására különféle alakokat (I. 1) öltve, embereket v. állatokat utánoznak.
II. főnév -t, -ok v. (ritka) -ak, -a
1. (elavult) Alakos (I. 2) személy, főleg férfi. A lesben állt alakosok csak a kíséretet fogták el, nem a foglyot. (Jókai Mór)
2. (néprajz) Olyan személy, főként férfi, aki mások mulattatására, primitív népeknél vallásos szertartás szereplőjeként, arcát, külsejét eltorzítva embert v. állatot utánoz; komédiás, bohóc, maskara (2). Olyan képeket rántotok, mint az alakosok. (Petőfi Sándor) Csak azt láthatod, Hogy majmolják az ördögöt Hiú alakosok. (Vajda János) || a. (tájszó) Figurás (II. 1). || b. (elavult) Színész.
3. (átvitt értelemben, régies) Kétszínű, képmutató ember; alakoskodó (II. 2). Várj alakos! (mond a leány) Meg léssz te is próbálva. (Kisfaludy Sándor) Nem kell több, mint egyetlen egy alakos, ki t. i. haladónak, szabadelműnek, [= szabadelvűnek] színében jár, de belsejében több az irigy fondorkodás, mint hazaszeretet. (Széchenyi István)
