alapállás
alapállás [p-á] főnév
1. (sport) <Tornázáskor> az a testhelyzet, amelyből kiindulva a tornász a tornagyakorlatokat végzi; rendsz. egyenes állás, leeresztett karral és zárt sarokkal. || a. <Vezényszó az ilyen állásba helyezkedésre.>
2. (zene) A hármas- v. négyeshangzatnak az a formája, amelyben az alaphang a hangzat legmélyebben fekvő hangja; alaphelyzet.
