alapige
alapige [p-i] főnév
1. (ritka, nyelvtudomány) Vmely igekötős igének igekötő nélküli alapszava; egyszerű ige, puszta ige. Az „eljár” alapigéje a „jár”. || a. (ritka, nyelvtudomány) Igéből képzett szó alapszava; igei alapszó, esetleg gyökérszó. Az „adás” származék alapigéje az „ad”.
2. (vallásügy, választékos) <Protestánsoknál> egyházi beszéd, prédikáció alapgondolatát adó szentírási rész(let); textus. Alapigénk írva található …
