alapozás
alapozás főnév -t, (-ok), -a Általában az alapoz igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit (vmire) alapoznak.
1. Épület, építmény alapjának (I. 1) készítése; alap (I. 1), alapzat építése. Légnyomásos alapozás; vízben való alapozás. Megkezdték az épület alapozását.
2. <Mázolóiparban a festés alapjául, ill. kötőanyagként> a fának vékony, világos olajfesték réteggel való első bevonása. || a. <Szobafestéskor> a nyers fal bevonása vékony mésztej réteggel. || b. <Hengerrel való mintázáskor> az így előkészített fal bevonása vmely alapszínnel. || c. (festészet) <Festés előtt> a vászonnak v. deszkának egyenletes bevonása szürkésfehér v. barnásvörös festékkel, olajos gipsszel v. krétával.
3. Alap (I. 1), alapzat. Az épület alapozása már megszilárdult.
4. <Fán, falon, (készülő) festményen> a festés alapjául (I. 3) felkent (festék)réteg. Még nem száradt meg az alapozás.
5. (átvitt értelemben) Vminek vmire való alapítása. Véleményének a tanúvallomásokra való alapozása.
alapozási; alapozású.
