alaptörvény
alaptörvény főnév
1. (rendsz. többes számban) (jogtudomány) Vmely ország politikai, társadalmi és gazdasági rendjét s az alapvető jogokat és kötelességeket meghatározó törvény. Az alaptörvények természete … az, hogy az állandóság hitével nyomódjanak be a nemzetek életébe. (Mikszáth Kálmán) Az alkotmány a Magyar Népköztársaság alaptörvénye. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Vmely rendszer lényegéből szükségszerűen következő elvi jelentőségű következmény, tétel. A kapitalizmus, a szocializmus alaptörvénye; a fizika, a kémia alaptörvényei.
2. (választékos) Legegyetemesebb érvényű törvényszerűség. Az átmeneti korszakok, a forradalom, a gondolkodás alaptörvénye. Az emberiség eddigi haladásának alaptörvényei nem fognak változást szenvedni. (Eötvös József)
