álarcos
álarcos [l-a] melléknév és főnév
I. melléknév -an
1. Álarcot (1) viselő <személy>. Álarcos bandita, gonosztevő, lovag, rabló. Az álarcos férfi jelt adott az inquisitornak. (Jókai Mór)
2. Olyan <alkalom, esemény>, ahol v. amelyen álarcot (1) viselnek. Álarcos bál, mulatság, összejövetel, vigalom; álarcos felvonulás. Összehítta a város embereiből a legelsőket … Ma is … álarcos tanácskozásra gyülekezének azok, akiket titokban meghíttak. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, régies) Olyan <személy>, aki félrevezető szándékból igazi valóját elfedve másnak mutatja, színleli magát, álarcot (3) visel. Tolvaj vagy! Megloptad a jóltevődet, aki házába befogadott. Álarcos vagy. Megtagadtad az apádat! (Jókai Mór) [Mikszáth] az álarcos író. Szerény maszkkal takarja … okosságát, kegyetlen … kajánságát. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -ok, -a (régies) Álarcos (1) személy. Kádas elbeszélte diadalérzéssel Az álarcosok mit tettek a vitézzel. (Arany János)
álarcosdi; álarcoskodik; álarcosság.
