alárendelés
alárendelés főnév -t, -ek, -e
1. (választékos) Az alárendel (1–3) igével kifejezett cselekvés, működés, eljárás. A béke csak a gyengébb fél érdekeinek alárendelésében állhat. (Eötvös József)
2. (választékos) az a helyzet, amelyben vki, vmi vkinek, vminek a rendelkezését köteles elismerni; alárendeltség (1). Az alárendelés tudatossága és önkéntessége fokozza a fegyelmet.
3. (nyelvtudomány) Alárendelés v. alárendelés viszonya: az a mondattani viszony, amelyben az egyik tag a másiknak alanya, tárgya, határozója v. jelzője, ill. értelmezője. Többszörös alárendelés; az alárendelés főbb típusai.
alárendeléses; alárendelési.
