aláver
aláver ige
1. tárgyas <Tárgyat> üt(öget)ve, ver(eget)ve vmi alá tesz, helyez, juttat. Aláveri az éket a billegő szekrény alá.
2. tárgyatlan és tárgyas (vasútügy) Aláverik a sínt, a vágányt v. alávernek (a sínnek, a vágánynak): a zuzalékot a talpfák alá verik.
3. tárgyatlan (ritka) <Eső szélben> vmely védett helyre sűrű cseppekben oldalról beesik; bever. A ponyva sem védett eléggé, mert alávert az eső.
alávereget; aláverés; aláveret; aláverhető; aláverő; alávert.
