aláz
aláz tárgyas ige -tam, -ott, -zon (csak néhány állandósult szókapcsolatban) (irodalmi nyelvben)
1. (csak hangsúlyos határozóval) Megszégyenítő helyzetbe juttat, nagyon megaláz vkit, vmit. Porig aláz. Polgárok! fájva emelek szavat, Mert a nemes szívnek fáj a nagyot Porig alázni. (Madách Imre) [A levél] Fabriciust … porig alázta. (Jókai Mór) || a. (hangsúlyos tárggyal v. határozóval) (ritka, költői) <Lelkileg> lever, lesújt. Hadi kürtté lett a gyenge dalú síp … Szívet emel, majd szívet aláz a bajnok ajakról. (Vörösmarty Mihály) [A szükség] lelkünk legnemesb részeit porba alázza. (Eötvös József) || b. (csak hangsúlyos határozóval) (ritka, költői) <Harc közben> levág, porba sújt. Viddin … Zongornak koponyáját földig alázta. (Vörösmarty Mihály)
2. (költői) Magát alázza: szerénykedik, rangjánál kisebbnek mutatja magát. Ott sunnyoga hátul az idegen Detre | … Tisztessége vagyon, de magát alázza. (Arany János)
Igekötős igék: lealáz; megaláz.
alázás; alázó; alázott.
