álcáz
álcáz tárgyas ige -tam, -ott, -zon
1. (választékos) Álcáz vkit: álcával (2), álruhával vminek (fel)öltözteti. Kolduló cigánynak álcázta magát. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Rendsz. megtévesztő céllal valamilyennek mutatja, mondja, megjátssza magát. Barátnak, nagylelkűnek álcázza magát.
2. Megtévesztő szándékkal eltakar, befödve elrejt, leplez vmit. A kijárást gallyakkal álcázták. || a. (katonaság) <Állást, célpontot, csapatot, fegyvert stb.> megtévesztő módon vmivel eltakar, vmi mögé elrejt. Az ágyúkat, hajókat, hangárokat álcázni kell! || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Magatartását, ill. vmely érzését, tulajdonságát> nem mutatja meg őszintén, leplezi, takarja. Álcázza szerelmét. Álcázta emberi gyengeségét. Hogy emberi tévedését álcázza, hirtelen rárivallt Kampósra. (Jókai Mór) A paloták arany fénymáza Tehetlenségünket álcázza. (Vajda János)
Igekötős igék: leálcáz.
álcázható; álcázó; álcázott; álcáztat.
