alibi
alibi főnév -t, -je [e]
(jogtudomány) <Vmely bűncselekmény elkövetése idején> másutt, nem a tett színhelyén való tartózkodás. Alibire hivatkozik; alibit bizonyít, igazol; vkinek az alibijét igazolja. Mivel tudsz alibit bizonyítani? Volt rá gondja, hogy az alibijét bebizonyítsa, egész éjjel a felrobbanás percéig együtt kártyázott a kuruc tisztekkel. (Jókai Mór) A német könnyen igazolta alibijét. (Kuncz Aladár) || a. (jogtudomány) Ennek bizonyítása, igazolása. Teljes, tökéletes alibi. Ez gyenge alibi. Ezt nem fogadják el alibinek. || b. (gúnyos) Ügyesen kieszelt mentség, ürügy vmely mulasztásra, ennek igazolására. Ezt csak alibinek szánták, ha faggatnák őket.
