álladzó
álladzó főnév -t, -ja (népies)
1. A fejfedőt, főként a kalapot, sisakot az állhoz erősítő szíj v. szalag. Zoltayt egy kő fejen találta. Szerencse, hogy rajta volt a sisak. Csak az álladzójának a forgószögét törte el. (Gárdonyi Géza) Mosolyog a katona, amennyire az álladzó szíjja engedi. (Tömörkény István)
2. Kis gyermekek álla alá kötött kendőcske.
3. A kantárhoz tartozó lánc v. szíj, amely a ló álla alatt átkapcsolva nem engedi előre csúszni a kantárt.
álladzós.
