álláspont
álláspont főnév
1. Elvi magatartás, állásfoglalás, mely megszabja vkiről, vmiről való felfogásunkat, hozzá való viszonyunkat; nézet, felfogás. Burzsoá, elavult, elvi, határozott, hivatalos, ingadozó, jogi, kritikai, maradi, marxista, merev álláspont; ® meghaladott álláspont; ® várakozó álláspont; az (volt) az álláspontunk, hogy …; álláspontja érvényesült; álláspontja változatlan; enged álláspontjából; csatlakozik vkinek álláspontjához; ragaszkodik álláspontjához; megmarad álláspontján; vmely állásponton ® van; vmilyen álláspontra ® helyezkedik; vmely álláspontra jut; vmilyen álláspontot foglal el (® elfoglal); vmely álláspontot képvisel; elfogadja álláspontunkat; előterjeszti, kifejti álláspontját; feladja álláspontját; álláspontját leszögezi, védelmezi. Nem lehet eltéríteni álláspontjától. E korhadt álláspont se kell nekem … (Madách Imre) Eötvös … az emberbarát, a nemes értelemben vett irány álláspontjára helyezkedik. (Péterfy Jenő) Álláspontjából egy fikarcnyit se hajlandó engedni. (Kosztolányi Dezső)
2. (műszaki nyelv) <Földméréstanban> a mérési munkálatok kiinduló pontja, a műszerek felállítási helye; állomás. A mérnök meghatározta az álláspontot. || a. (katonaság) (Harci) álláspont: az a hely, ahol a harci egység v. a katona a harc folyamán tartózkodik, ahonnan a hadműveleteket végzik, indítják, ill. ahol új harcra rendezkednek be. Ha nem győzök is, de rendben visszavonulok, újra álláspontot foglalok. (Jókai Mór)
3. (irodalmi nyelvben, elavult) Olyan pont, melyen áll, megállhat vki. Sokáig és nagy erőlködéssel küzdte fel magát a gólyalábas, igyekezve talpainak álláspontot adni. (Jókai Mór)
álláspontú.
